Orvosi pályafutásom során psychoterápiával is foglalkoztam, így nagyon érdekes emberekkel, sorsokkal találkoztam. Az egyik legérdekesebb esetem Zsolté volt.
Első foglalkozás
-Jó napot doktor úr, jöttem a megbeszélt időpontra.
-Foglaljon helyet Zsolt! Tudom, hogy vezetékneve is van, és a keresztneve sem ez, de én így tartom nyilván, így bármit mond, vagy mondok, titokban marad.
-Nekem mindegy, csak gyógyuljak meg!
-Panaszkodjon!
-Hol is kezdjem, talán felülről lefelé. Fáj a fejem, olykor zúg, szédülök, gombóc van a torkomban, fulladok, nem kapok elég levegőt, fáj a gyomrom, görcsölnek a beleim, hol szorulásom van, hol hasmenésem, fájnak a kezeim, lábaim, hányingerem van, néha rá sem tudok nézni az ételre, máskor farkasétvágyam van, olyankor rengeteget eszem, aztán olyan vagyok, mint egy felfújt, tömött zsák. Éjszaka nem tudok aludni, de nappal gyakran ülve elalszom, ingerlékeny, ideges vagyok. Hát ennyi.
-Ezek a panaszok mindegyike mindig jelen van?
-Nem. Hol csak a fejem,hol a gyomrom, mindig más.
-A panaszai közt van néhány olyan, ami feltétlen kivizsgálást igényel.
-Doktor úr! Engem már kivizsgáltak, de nem találták meg a betegségem. Tessék, itt van ez a mappa, ez a koponya CT leletem, ez a gerinc MRI, ez a gyomor tükrözésem, ez a vastagbél endoszkópiám, ezek a tüdőröntgenek, ez a hasi ultrahang, ezek laborleletek, ezek EKG-k, pajzsmirigy izotóp és scintigrafia. Magam sem tudom, hány orvosnál jártam, hány vizsgálaton estem át, de minden eredményem negatív, nincs egy orvos sem, aki megtalálná a betegségem, vagy nagyon rejtett, vagy nagyon különleges. Azért jöttem a doktor úrhoz, mert tudós hírében áll, minden reményem abban van, hogy megtalálja a betegségem, meggyógyít.
-Nagy megtiszteltetés és szép feladat, de nézzük csak! Nem valószínű, hogy szervi betegsége lenne, mert akkor nem váltakoznának a panaszok, és ez a rengeteg negatív lelet is ellene szól.
-Akkor mi lehet, vérrák?
-Semmiképpen, a vérképe rendben, a labor leletek tiszták.
-Doktor úr! Az ég szerelmére, akkor mi lehet?
-Nagy kérdés Zsolt, de lejárt az idő. Hagyja itt a leleteit, átnézem, jöjjön vissza holnapután három órára!
Második foglalkozás
-Szomorúnak látszik Zsolt, , csak nincs valami baj?
-Rossz híreket kaptunk Pestről, a sógorom, az Árpád öngyilkos lett.
-Meg is halt?
-Nem. Szerencsére a felesége időben észrevette, mentőt hívott.
-Mivel tette szegény?
-Altatót vett be, sokat , konyakot ivott rá, a mentősök kimosták a gyomrát, kórházban fekszik, psychoterápiát kap, hétvégén jön haza.
-És miért tette?
-A Cilike telefonált, azt mondta, sok minden összejött. Egy fél vagyont fektettek egy vállalkozásba, ami nem jött be, még a befektetés sem jött vissza, ráadásul az Árpád ötlete volt. Besegített az is, hogy tüdőgyulladást kapott, ágyba döntötte.
-Sajnos ebben a kockázatos világban ilyen előfordul, de térjünk vissza a maga betegségére! Tehát foglaljuk össze! Szerteágazó sok panasza van, sok orvosnál járt, sok negatív lelete van, de nincs meg a betegsége. Nem valószínű, hogy szervi betegsége van.
-Miért, más betegség is van, mint szervi betegség?
-Van. Talán egy kis példával ecsetelném. Van egy autó, mindene tökéletes, a hengerek, a dugattyúk, a gyújtás, az üzemanyag ellátás stb, mégsem gyorsul, rángat, olykor lefullad az autó. Az egyes részek egymáshoz való viszonya térben, időben nincs szinkronban, vagy egyszerűen a vezető temperamentuma nem áll összhangban a gépkocsi jellegével. Persze mint a legtöbb hasonlat, ez is egy kicsit sántít, mert az ember nem autó.
-Azt mondja doktor úr, hogy a szerveim egészségesek, csak nincsenek összhangban?
-Pontosan, ez már biztos, csak azt nem tudom, mi zökkentette ki őket a helyükből. De tudja mit Zsolt, ne beszélgessünk a betegségéről, gondolom, maga is unja, én meg különösen, inkább beszéljen magáról, az életútjáról, kik voltak a szülei, gyerekkora stb!
-Apám állomásfőnök volt egy kisvárosban, anyám ugyanitt tanított alsó tagozatban. Jó volt ott nekem gyereknek lenni, egy kis előnyt jelentett, hogy anyám az iskolámban tanított, de a legnagyobb előny a vasút volt, a vonatok, az állomás. Nyolc éves koromban kívülről tudtam a helyi menetrendet, ismertem az áthaladó mozdonyokat, erről beszéltem osztálytársaimnak is, ezért tisztelet övezett. Jó tanuló voltam, de nem színjeles, néha becsúszott egy két hármas, négyes is. Középiskolába ide jártam Kecskemétre, bejáró voltam, az is érdekes szitú, fiúk, lányok barátok iskola előtt, után egy órát kötetlenűl töltöttek el a buszon, minden nap két óra, jó kis buli. Már a felső tagozatban is röplabdáztam, ezt a gimiben is folytattam, sokszor nyertünk a bajnolságon, ezért a tanárok is, a diákok is tiszteltek, nem volt unalmas a négy év.
A mozdonyok, a járművek szeretete vitt arra, hogy a műszakira jelentkezzek, a gépészmérnökire. Kemény hat év volt, de sikerült. Volt néhány UV-m, de egyik sem veszélyeztette az eljövendő diplomám. A röplabda ide is elkísért, a sport, a csapat útján barátokat szereztem.
-És barátnőket?
-Volt néhány kapcsolatom lányokkal, de nem hosszúak és nem erősek. A sport, a tanulás, a barátok nagyon lekötöttek. Első munkahelyem az Ikarusz volt.
-Feleségével hogy ismerkedett meg?
-Érdekes eset volt. Nyaraltunk a barátokkal Spanyolországban Fuengirolán a Costa Bravan. Strandon voltunk a tengerparton, de nem szerettünk feküdni a napon, ezért hol úsztunk a tengerben, hol röplabdáztunk. Volt a strandon egy amolyan kultúraktivista, aki különböző sportokhoz gyűjtötte a játékosokat, többek között röplabdához is. Megörült, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, mert így nemzetközi mérkőzést is rendezhetett. A két oszlop már megvolt a parton, csak a hálót kellett kölcsönözni az úszómestertől. Javában folyt a mérkőzés, az ellenfél oldalára akartam lecsapni a labdát, de a hálótartó oszlopot találtam el, amiről lepattant egyenesen egy önfeledten napozó leány fejére.
-A kurva anyádat, de nagy marha vagy!
-Innen tudtam, hogy magyar.
-Ne haragudjon, nem szándékos volt, az oszlop a hibás, arról pattant az arcába.
-Sokszor elmondtam a bocsánatkérést, de ő csak sírt egyfolytában.
-Hogyan tudnám kárpótolni az otrombaságomért? Menjünk el vacsorázni egy jó kis helyre, talán egy flamingó estre!
-Kinyitotta a szemét, abbahagyta a sírást.
-Nem bánom.
-A vacsora megtette a hatását, a sangria, a tüzes spanyol zene, a romantikus táncműsor, ráadásul amikor a spanyol tangó hangzott, táncba is vittem szép barátnőmet, nagyon élvezte, egészen extázisba jött, a tánc végén cuppanós puszit nyomott az arcomra. Kielemeztük a labdadobást. Semmi nyomot nem hagyott, nem volt már ereje, csak a csattanás meg az esemény hirtelensége, meg az a tény, hogy a leány mély alfában, félálomban volt, amikor belécsapott a labda, ez esett neki nagyon rosszul. Nem tudom, mire gondolhatott hirtelen, terroristára, gömbvillámra, tolvajra, szatírra?. Pár óra távlatából már érdekes emléknek, jó sztorinak tartottuk az egészet.
Hazakísértem, szobája ajtajánál hosszan csókolóztunk, de utána nem váltunk el, hanem mint aki mindig ott lakott, bementem vele, együtt töltöttük az éjszakát szerelemben, szeretkezésben. A két hét alatt többször nála aludtam, a nappalokat is együtt töltöttük. A röplabdázást a nyaralás alatt mellőztem.
Hazaérkezésünk után hozzám költözött. Akkor 22 éves volt, én meg 26. Már unta az otthoni szokásokat, szeretett volna önálló lenni. Mérlegképes könyvelő iskolába járt, utolsó évét gyűrte, majd elhelyezkedett egy vállalatnál. Két éve voltunk együtt, amikor gömbölyödött a hasa. Gyorsan összeházasodtunk.
-Társadalmi, társasági életet éltek? Úgy gondolom mulatság, névnap, látogatás?
-Eleinte igen. Hol mi mentünk a barátainkhoz, hol ők jöttek.A barátok többnyire a röpisekből álltak, de jött Bianka testvére és a férje, Árpád is. Biankának egy testvére volt, Cecilke. Azt mesélte Bianka, hogy Cecil nemcsak testvére, de testi, lelki jó barátnője is. Együtt jártak bálba, kirándulni, az udvarlás is négyesben volt. Megbeszéltek, kitárgyaltak mindent, ami velük történt. Cecilke férjhez ment, de az első házassága nem sikerült, egy kislány született a házasságból. A második férje az első szerelme lett, igazi szerelmi házasság. ráadásul úgy tűnt, hogy a szerelem nemcsak fellobbanás, hanem hosszan, talán sírig tartó.
-Most is vannak ilyen összejövetelek?
-Egyre ritkábban. A barátok is családot alapítottak, nekünk is sok dolgunk akadt a gyerekekkel. Öt év alatt három gyerekünk született, a legelső fiú, rá két évre kislány, rá három évre ismét egy kislány.
-Zsolt, magának nem volt testvére?
-De igen, egy lánytestvérem, Nyíregyházára ment férjhez, utoljára édesanyám temetésén találkoztunk.
-Mennyire viselte meg szülei halála?
-Megviselt, de egy év után belenyugodtam, hisz mindennek van kezdete és vége, az életnek is. Síremléket állítottam, aztán megnyugodtam.
-Testvérével milyen a viszony?
-Évente kétszer telefonálunk, Karácsonykor, születésnapkor, elmeséljük a történteket. Végül is ilyen távolságból, ilyen ritka találkozás útján nem lehet rossza viszony.
-Most mekkora a baráti társaság?
-Semekkora. Időnként meglátogatnak bennünket Cecil meg Árpád, meg mi is meglátogatjuk őket. Ők Pesten laknak, mi élvezzük egy kicsit a fővárost, ők meg a hamisítatlan vidéket..
-Talán ennyi egyenlőre Zsolt, négy nap múlva ebben az időben várom.
Harmadik foglalkozás
-Összefoglalom. Kiegyensúlyozott gyerekkora volt, iskolai évei problémamentesek voltak, jó állása, értékes gyerekei vannak, eleinte nagyobb társasági életet éltek, röplabda volt a sportja, most már csak a sógorával, sógornőjével tartják a kapcsolatot. Mi van a gyerekekkel?
-A fiunk az én nyomdokomba lépett, mérnök lett, két éve Debrecenben dolgozik, a középső lány középiskolai tanár, Szegeden tanít, a legkisebb lány most jár az orvosira , fül-orr-gégész szeretne lenni.Nem azt mondom, hogy nem volt velük gond, de baj nem volt, mindegyik értékes ember, bűnözés és kábítószerezés mentes.
-És magának Zsolt milyen a viszonya Cecilkéhez?
-Ha egy olyan skálát képzel el, ami +5 és-5 között váltakozik, akkor Cecilke a -1-en van. Nem szimpatikus, kicsit unszimpatikus, de évente négyszer, ötször ki lehet bírni.
-És Árpád?
-Árpád nem szimpatikus, ő a családban a Karinthy Steinmannja, az eminens, a kitűnő, az okos, a soha nem hibázó, a bezzeg.. Bezzeg Árpi ezt már rég elintézte volna, bezzeg az Árpi ezt jobban csinálja. Bezzeg az Árpi jobban szereti a feleségét. Természetesen az Árpiról nem szabad rosszat mondani, mert az megtorlással jár.
-Kinek a részéről?
-A feleségem, Bianka részéről. Ha az Árpi szívességet tesz, akkor viszonozni kell, hosszasan hálásnak kell lenni. Ha nyaralunk, a nyaralásról drága ajándékot kell hozni Árpádnak. Egy alkalommal megjegyeztem, hogy mégse kellett volna az Árpinak megvenni azt a méregdrága, nagy kiszerelésű, igen márkás parfümöt, két hónapig nem beszélt velem a feleségem. Egyszer megjegyeztem, az Árpinak nagy a hasa,és horpadt a mellkasa, nem túl szép látvány. Eredmény két hét mosolyszünet.
-Felesége szokott veszekedni magával?
-Az utóbbi időben gyakran.
-Mióta?
-Talán amióta a gyerekek kirepültek. Amióta Hajnalka is Pesten van az orvosin, ketten maradtunk, azóta gyakori a veszekedés, viszonylag kis dolgokon, ha egy kicsit rendetlen vagyok, vagy figyelmetlen, vagy nem olyan árút veszek, amit elképzel. Régebben ezért nem szólt. Annak tulajdonítom, hogy hiányoznak neki a gyerekek, valójában nem is tudom neki az okát.
-És milyen a viszony Bianka és Árpád között?
-Bianka szemében Árpád a tökéletes ember, a tökéletes férfi, aki imádva szereti a feleségét, Cecilkét, emiatt irigyli is Cecilkét, hogy ilyen kifogástalan férje van.
-Amikor látogatóba jönnek Cecilék, nem szokott a felesége kettesben maradni valahol, valahogy Árpáddal?
-De igen. Én ugyanis tyúk típus vagyok, szeretek hamar lefeküdni,és korán kelni. Gyakran van, hogy este tíz óra tájban elnézést kérve elvonulok, rendbe teszem magam és elalszom.
-Kényes kérdést teszek fel, nem találta őket intim helyzetben, ölelkezés, csókolózás, érti ugye?
-Nem.Többször előfordult, hogy bőséges vacsora után elalváskor megszomjaztam, ilenkor kimentem hozzájuk inni, de csak beszélgettek, egymással szemben ültek, nem volt félreérthető szituáció.
-Nem szokta elmondani a felesége, hogy miről beszélgettek?
-Nem szoktam kérdezni, de volt egy időszak, amikor Árpád sokszor telefonált Biankának és hosszasan, ez furcsa volt Biankának is, és elmondta, hogy valami nincs rendben az Árpi és a Cecil között, mert Árpi panaszkodik, hogy kihasználják, Cecil is, Cecil édesanyja Margit meg a lányuk, Georgina is. Én tudomásul vettem, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, annyit megjegyeztem magamnak, hogy Árpádnak Bianka amolyan lelki társa, akinek kiöntheti a bánatát.
-Amikor vendégségbe jönnek, Bianka kedves Árpádhoz?
-Kedves, de nemcsak Árpádhoz, Cecilhez is. Már napokkal előtte készülődik. Pontosan tudja, mit szeret inni, enni Árpád, de Cecil is. Hova szeretnének elmenni, mit szeretnének megnézni, görcsösen igyekszik, hogy a vendég jól érezze magát. Nekem mindent meg kell tenni a bevásárlásnál, az előkészületnél a jövendő vendég érdekében, sem sértő, sem kétértelmű megjegyzést nem szabad tenni. A vendég kívánságát lesni és teljesíteni kell, legyen az valami különleges sütemény vagy gyümölcs beszerzése, bármi.. Ezek a vendégségek csak látszólag könnyedek, valóságban feszültek, stresszesek, és örülök, amikor komoly baj nélkül lezajlik, és integetünk.
-Említette, hogy egy idő óta elég sokat veszekszik a felesége, ezek a nézeteltérések nincsenek összefüggésben az Árpádékkal való találkozásokkal?
-Úgy tűnik igen, de én annak tulajdonítom, hogy mindketten feszültek vagyunk, és ez a feszültség a feleségem részéről a velem való veszekedésben oldódik.
-Árpádék szoktak ajándékot hozni?
-Igen, nekem rendszerint egy üveg bort, Biankának drága háztartási gépeket, divatos ruhákat, vele szemben nagyon gavallérok.
-Cecilkével is szokott hosszasan beszélgetni Bianka?
-Szokott, de késő éjszakába menően nem, inkább délután, ebéd után rendszerint a családról, politikáról. Cecil nem szeret hosszasan fönnmaradni, nagyon vigyáz arcának szépségére, ezért éjszakára bőrápoló kozmetikai ápolásokat végez, majd lepihen.
-És maga Zsolt melyikkel szokott hosszasan társalogni?
-Egyikkel sem. Udvarias vagyok, előzékeny, igyekszem egyetérteni, amit mondanak, igyekszem dícsérően humoros lenni, ha nem sikerül, annak házastársi büntetés az ára.
-Felesége egészséges?
-Úgy érzem igen, de nem panaszmentes, gyakran fáj a feje, szédül, ízületei fájnak, évente kétszer tüdőgyulladást kap, de az orvosok gyógyszerrel mindig meggyógyítják. A fejfájást az idegességére fogja.
-Mert ideges a felesége?
-Igen, gyakran kis dolgoktól is pánikba esik, ilyenkor kiabál, szid engem, vagy másokat, pl a fiam feleségét, pedig van év, amikor nem is látja.
-És a házasélet, milyen a házaséletük?
-Nem tökéletes. Én hetente kívánom, de úgy érzem, a feleségem csak kötelességből adja oda magát, nem élvezi, amit meg is jegyez mondván, jó lenne már egy igazi. Olyan igazi havonta, kéthavonta van, amikor nemcsak én, de ő is eljut a csúcsra, utána egy hétig nincs veszekedés.
-Felesége nem féltékeny?
-De igen. A veszekedéseibe mindig beleveszi, hogy megcsalom, pedig Isten látja a lelkemet, nem tenném meg, csak a feleségemmel tudom elképzelni a szexet.
-Köszönöm Zsolt, azt hiszem közel vagyok a diagnózishoz és a megoldáshoz is, egy hét múlva várom.
Negyedik foglalkozás
-Összefoglalnám. A gyerekek kirepültek, a társasági élet beszűkült árpádékkal való kapcsolatokra, a feleségnek szimpatikus Árpád és Cilike is. Bianka Árpád lelki barátja, vigasztalója. Maga nem túlságosan kedveli sem Cecilt, sem Árpádot. Mindkettőjüknek a feleségével együtt sok panaszuk van, idegesek veszekedősek, feszültek. Szervi eltérés nem bizonyított. A házasélet problémás.
Zsolt, most nagyon kényes és felelősségteljes kijelentést mondok. A felesége szerelmes Árpádba, és Árpád is szerelmes Biankába, de mindegyiküknek fontosabb a házastársi hűség és az elvárások, mint a szerelem kiteljesedése, így egymásban a tökéleteset látják, nincs alkalmul, hogy hibát találjanak egymásban. Magában bőven volt alkalma hibát találni a feleségének, hisz 28 év alatt még a viszonylag tökéletes ember is hibázik. Ezért van az, hogy Bianka magát szidja, magával veszekszik, míg Árpádot dicséri, félti az esetleges támadásoktól. Bár titkolják, de Cecil is érzi, hogy valami van Bianka és Árpád között, ami több mint rokoni szeretet, a köztük levő feszültségnek is ez lehet az oka. Bár a velük kapcsolatos megállapításaim csak föltevések, akkor lennék biztos, ha őket is kezelném, de erre nem kényszeríthetem őket. Merész tervem van, a feleségével közölnöm kell, hogy milyen érzelemmel vannak egymás iránt. Végül is nem tehet róla, a szerelem egyszer csak jön, tombol, aztán elmúlik, de ha nem tombolja ki magát, akkor örökké tart és gyötör, gyilkol és beteggé tesz.
- Mi a terve doktor úr?
-Nézze, ez a kielégítetlen szerelem magát már megbetegítette, mert tudat alatt magát okolja Bianka, hogy nem teljesedhet ki a szerelme. Előbb-utóbb Cilikével is megromlik a viszony, mert irigyli az urát, az irigység nagyon gonosz hajtóerő. Az Árpád egészsége is rámegy. Én tudom, hogy az egészség mindenek fölött van, ha az nincs, semmi sincs, illetve hiába van bármi. Közölnöm kell a feleségével, hogy szerelmes Árpádba, és árpád is szerelmes őbelé.
-Doktor! Maga megőrült! A feleségem megveri magát, tiltakozik, fenyeget! Nem irigylem. Megáll az ész! De Lelke rajta.
-Rendben van Zsolt, most abbahagyjuk, legközelebb ne maga jöjjön, küldje a feleségét!
-Részvétem doktor.
Első és egyetlen foglalkozás a feleséggel
-A kedves férje felkeresett, hogy beteg, gyógyítsam meg, máshol sehol nemtudták meggyógyítani, én úgy érzem, megtaláltam a diagnózist és a gyógymódot is valamint a betegség eredetét is .Minden abból adódik, hogy ön asszonyom szerelmes a sógorába Árpádba.
-Doktor! Maga megőrült, hogy mondhat ilyen badarságot, nekem hites uram, neki hites felesége van, én soha nem csalnám meg az uramat, de Árpád se a feleségét!
-Éppen ez az.. Szerelmes, de nem tud kiteljesedni a szerelme, mert ebben gátolja a neveltetés, az, hogy minden áron hűségesnek kell lenni, akkor is, ha másba vagyunk szerelmesek, akkor is, ha szenvedünk miatta, akkor is, ha belebetegszünk. Maga szerelmes, de a kiteljesedést gátolja a lelkiismerete, a férje, a Cilike. A velük való jó viszony csak egy szerep játszás, valójában haragszik rájuk, a férjével kapcsolatban ez meg is nyilvánul veszekedés formájában, de tulajdonképpen az egész világra haragszik. Előbb-utőbb bele is betegszik, mint ahogy a férje máris beteg.
-Képtelenség amit mond, de ha így lenne, akkor mi az elképzelése a megoldás, a gyógyulás irányában?
-Kapaszkodjon meg asszonyom! Engedni kell, hogy kiteljesedjen a szerelem!
-Azt akarja mondani, hogy az uram mellett szerelmeskedjek Árpáddal!? Mindenki kurvának tartana, nem élném túl ezt a szégyent.
-Ez a másik dolog, nagyon lényegesnek tartja mások véleményét, és legalább a látszatot szeretné megőrizni.
-Teljesen összezavart, és hogy képzeli el ezt az egészet?
-Elmennének három hétre, elvonulnának a világ elől, csak egymással foglalkoznának tűzben, lángban, aztán elhamvadna a láng, a parázs, és ismét helyre állna az egyensúly.
-Ez megint képtelenség! Hogyan mondom meg mindezt Cilinek! Azonkívül, ha megtenném, az uram is jogot formálna arra, hogy megcsaljon, abba ismét belebetegednék.
-Azt mondta Zsolt, hogy Cilike magának testi, lelki jó barátnője, talán megértené.
-No doktor! Most fejezzük be!Idiótaság, marhaság , amit mond, ráadásul kivitelezhetetlen, egy lázálom, ébredjen föl! Még ilyet!
*
Bianka hazament, férje éppen otthon volt.
-Te megveszekedett barom! Mi az apád redves bunkóját hablatyoltál össze annak az idióta "híres" orvosodnak, hogy én szerelmes vagyok Árpádba, meg Árpád is szerelmes belém, meg azért veszekszünk olyan sokat mert ez így van, csak nincs alkalmunk együtt lenni kielégíteni szerelmi vágyunkat, ezért idegesek vagyunk, például én is ezért haragszom a világra, de legfőképpen rád, ezért veszekszünk olyan sokat, és ezért vagy te beteg. Ilyen marhaságot, hazugságot még életemben nem hallottam!
-Álljunk meg! Én egy szóval nem mondtam, hogy te szerelmes vagy Árpádba! Első alkalommal meghallgatta a panaszaimat, utána elmondatta az életem folyását. Esküszöm, csak az igazat mondtam neki, miután befejeztem, ő mondta, hogy szerelmes vagy Árpádba, és addig mindig ideges, nyugtalan leszel és agresszív a környezetedhez, főleg hozzám, amíg ez a szerelem ki nem teljesül, majd le nem cseng.
-Akkor is idiótaság, képtelenség! A testvérem, a legjobb barátnőm urába lennék szerelmes, a föld alá bújnék szégyenemben.
-Igen, szerelmes vagy belé, de még magadnak is letagadod, és nem mered kiteljesíteni, mert abból szégyen lenne, botrány lenne, megutálnád önmagad, inkább beteggé idegesítesz engem, de Árpád is beteg lesz, téged, de Cilikét sem kerüli el a betegség.
Én mindenben meg akarok felelni neked, de neked semmi sem jó, amit, ahogy én teszek. Amit én mondok, az hülyeség, amit én teszek, az marhaság, amit az Árpi mond, vagy tesz, az zseniális, igaz, bölcs. Ahogy én szeretlek, az nem szeretet, csak az a szeretet, ahogy Árpi szereti Cecilt, az Árpi az úri ember, én a bunkó paraszt. Az Árpi a helyzetfelismerő, mindent gyorsan megoldó, talpra esett ember, én meg gyegyepogya lalafasza. Akármennyire is igyekszem, nincs sikerem nálad, és ez beteggé, depresszióssá tesz,
-Aztán figyelj ide te vadbarom! Nincs Így, de ha így lenne, hogy oldanád meg az egészet te nagyokos?
-Először is össze kellene ülni Árpáddal, Cecillel, és közölni kellene velük a tényt és amit az orvos mondott.
-Aztán ki lenne, te idióta, aki közölné velük, tán futárt küldenénk hozzájuk?! Cilike! Az urad meg a Zsolt felesége halálosan szerelmesek! Agyrém!
-Nem: Te mondanád meg neki, neked testi,lelki jó barátnőd, szinte egyek vagytok. Még örülhetsz is, hogy egy közelállóba szerelmesedtél bele. Képzeld el, ha egy idegenbe, akiről nincs információnk, mindenféle nemi betegséget kaphatnál, aztán én is megkapnám tőled, aztán egymást okolnánk. Te szerezted, te szerezted!
-Jellemző rád, te gonosz állat, a kellemetlen dolgokat rám hagyod. Vedd tudomásul, hogy soha nem tenném meg, ilyen fájdalmat nem okoznék drága testvéremnek.
-Akkor fölvázolok neked néhány lehetőséget:
1
Marad minden így, sóvárogsz Árpád iránt, ő te irántad, engem szidsz, gyötörsz, betegségbe kergetsz, de te is beteg leszel sőt Árpád és Cilike is .
2
Rászánod magad ,és odaadod magad Árpádnak lopva bujkálva állandóan félve a leleplezéstől, gyötrődve a lelkiismerettől félve, hogy akár én, akár Cilike rajtakap benneteket.
3
Közös megegyezéssel elmentek valahova három hétre valami távoli romantikus helyre, kiélvezitek, kiismeritek egymást, aztán visszajöttök. Ettől a gonosz, rossz helyzettől csak jobb lehet, bárhogy végződik is.
-No most takarodj! Fogadjunk, hogy kurvád van, azért akarsz megszabadulni tőlem három hétre, hogy nyugodtan hetyeghessetek. Nem is vártam tőled mást te mocskos, aljas szégyentelen disznó!
Utolsó találkozás az orvosnál három hónappal később
-Meséljen Zsolt, régen találkoztunk!
-Nem mese ez doktor, a színtiszta igazság. Ahogy hazajött a feleségem magától, csúnyán összevesztünk, én is,de a doktor úr is minden voltunk, csak nagyságos urak nem. Egy hétig nem is beszéltünk. Egy hét után megszólalt Bianka.
-Látogassuk meg Ceciléket!
-A következő hétvégén elmentünk hozzájuk, kedvesen fgadtak
-Egy kis Jager ebéd előtt? Zsolt egy kis rumpuncs?
-Nem, köszönöm, most talán nem.
-Talán betegek vagytok?
-Talán az is lehet, de vannak helyzetek, amikor nagyon tisztának kell leni az agynak
-De titokzatosak vagytok, csak nincs valami baj?
-Talán nincs, de majd ebéd után megbeszéljük.
-Az ebéd a szokásosnál csendesebben zajlott, Árpádék azon gondolkodtak, mi lehet a titokzatosságunk oka., mi azon töprengtünk, hogyan adjuk elő, hogy fogadják, nem lesz e belőle veszekedés, örök harag, világra szóló botrány. A kávét a hallban fogyasztottuk. Nekem eszembe jutott, hogy miért is a kávé a fekete leves, vállaltam a szóvivő szerepét.
-Messziről kezdem. Beteg voltam, beteg vagyok, sok orvosnál jártam, sok vizsgálaton vettem részt, de senki nem találta meg a bajom, végül elmentem egy psychiáterhez, aki kifaggatott. Én őszintén mindent elmondtam. A doktor azt mondta, hogy minden betegségemnek az az oka, hogy Bianka szerelmes Árpádba, és Árpád is szerelmes Biankába, de erkölcsi és egyéb gátlásaik miatt nem teljesítik ki a szerelmüket, emiatt feszültek, idegesek, gyötrik önmagukat, de a környezetüket is, akiket megbetegítenek. Megszólalt Cilike:
-Ha egy gumikalapáccsal fejbe vertetek volna, az sem fájt volna jobban, mint amit mondtatok. Bianka, igaz ez?
-Igaz, de esküszöm, de soha nem csábítottam el Árpádod, semmit nem tettem, amiért hibáztathatnál.
-Csak sóvárogtál az uram iránt!
-Árpád lehajtotta a fejét, lesütötte a szemét, nem tiltakozott, majd Cilike folytatta.
-Most azt hiszem legjobb, ha egyedül hagytok bennünket. Ezt a dolgot nagyon meg kell beszélnünk egymással. Csak még egyet, annak a doktornak a nevét, címét, telefonszámát adjátok meg!
-A beszélgetés után hűvösen búcsúzkodtunk, hazamentünk, és vártuk a fejleményeket. Olyanok voltunk, mint a gyerek, nem tudja, mit hoz a Mikulás, virgácsot vagy csokoládét. Végre jött a telefon: Hétvégén megyünk. Feleségem kis lakodalmat teremtett, ha lehet, még kedvesebb volt a vendégekhez, mint szokott. A vendégek sem ittak szeszt, de valamivel több cigaretta fogyott, mint szokott. A lényeg itt is a fekete levesnél hangzott el, a szóvivő Cilike volt.
-Az elmúlt két hétben sokat beszélgettünk, információkat is gyűjtöttünk, az illusztris doktornál is jártunk, elég sokat töprengtünk a dolgokon, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy tenni kell valamit. Tenni kell valamit, mert Árpád sincs jól, nem olyan, mint régen, és a panaszai nagyon hasonlóak Zsoltéhoz. Neki is megoldazlan lelki konfliktusok rombolják az egészségét. Emlékeztek, amikor Árpád öngyilkos lett, nem a vállalkozás sikertelensége volt az ok, most bevallotta, hogy Bianka volt az oka. Szerelmes volt belé, gyötörte a vágy , hogy szeretőjévé tegye, de tele volt gátlással, nem akart fájdalmat okozni nekem, hisz jó felesége vagyok, de neked se Zsolt. Félt a botránytól is, a következményektől, félt, hogy tönkremegy a házassága. Érezte, hogy Bianka viszonozná, de ha bujkálva lennének egymásé, az is borzalmas lenne, félnének a lebukástól. Mindez, de a vállalkozás is olyan lelki gyötrelmet okozott neki, hogy képes lett volna még az életét is eldobni. Még egyszer nem akarok ilyet, csak a gyakorlati kivitelezés nem világos előttem.
-Én foglalkoztam legrégebben a dologgal, ezért előálltam a javaslatommal.
-Egy távoli romantikus helyre kell elküldeni őket, mondjuk Gomerára. Ez egy távoli sziget, még repülőtere sincs, aki ott van és nem akarja, hogy megtalálják, nem fogják. El kell híresztelni, hogy öten, a két házaspár és az anyós elutaznak közös üdülésre Tenerifére, de valójában csak Árpád és Bianka utazna el, Cecil, Margit anyós és én maradnánk, de a világ úgy tudná, hogy mind az öten Tenerifén vagyunk. Három hét után ismét egyesülne a társaság, és mindenki hazamenne. Az ittmaradottak a rákoskeresztúri Árpád villában önkéntes szobafogságban a világtól elkülönülten töltenék az időt. Azt fogadjuk meg, hogy ami ezalatt a három hét alatt történik, arról nem beszélünk senkinek, és szemrehányást sem teszünk egymásnak. Legyen ez a három hét olyan, mint egy álom, remélem szép álom, nem rémálom. Bianka szólalt meg.
-Zsolt! Ha én nem leszek veled, hanem Árpáddal és 5000 km távol, nem lesz olyan gondolatod, hogy megcsalsz?
-Eszem ágában sincs, hogy megcsaljalak, de be is biztosítom magam, ezért van Margitka. Ő vigyáz a lánya erkölcsére, és ha olyan elvetemült lennék, hogy megkörnyékezem Cecilt, megvédené, engem meg elkergetne.
-Nem tudom, hogy mi történt ezalatt a két hét alatt, ami arra ösztönözte Ceciléket, hogy belemenjenek a játékba, de megkönnyebbültem.
-Én tudom, de nem árulhatom el, szigorú orvosi titok.
-Az utat megszerveztük. Az utazás előtti napon felutaztunk Rákoskeresztúrra. Mind az öten megvacsoráztunk, beszélgettünk, éjfélre rendeltük a reptéri mikrobuszt. Kimentünk a reptérre. Mind az öten odamentünk a pulthoz, de csak ketten csekkoltak be, mi hárman a kapuhoz vezető út előtt elsomfordáltunk és beültünk egy sötét presszóba, ahol egy pohár bort kortyolgatva vártuk a repülő indulását, majd taxiba ültünk és hazahajtottunk a keresztúri villába. Fél háromkor indult a gép, mi fél négyre értünk haza, senkivel nem találkoztunk. Fáradtak voltunk, lefeküdtünk. Cecil meg Margit a Cecilék hálószobájában aludtak, én egy külön kis szobát kaptam. Mindannyiunkat elnyomott az álom, 10 órakor ébredtünk. Csendesen telt a nap, délután 3-kor ebédeltünk, tévéztünk, én megnéztem egy filmet notebookon, a Keserű Mézet. nem kértem vacsorát, ismét lefeküdtünk. Én is félrehúzódtam kis odúmba, de nem jött álom a szememre. Állandóan az járt az eszemben, hogy a feleségem a szeretőjével egy távoli romantikus sziget szállodai szobájában szeretkezik, ez szomorúsággal töltött el, bánatos voltam. Egyszer csak bizarr ötlet ugrott az agyamba..Itt vagyok a világtól elzártan, senki nem tud rólam, itt van egy fiatal szép asszony, itt van egy idősödő, de igen jó karban levő asszony, akkor mit búslakodok én egyedül. Fölkeltem és átmentem a nagy hálószobába, Cecil észrevett.
-Mi van édesem, csak nincs valami baj?
-Nincs, csak rosszat álmodtam. Azt álmodtam, hogy egy fürdőben vagyok meztelenül, és különféle hölgyek jönnek hozzám, rám néznek, lebiggyesztik az ajkukat, aztán nevetve továbbmennek, otthagynak. Ezután valami rettenetes félelem fogott el.
-Ne törődj vele, majd mi megvigasztalunk. Ugye anyu megvigasztaljuk.
-Megvigasztallak én is kis félős lovagom.
-Közéjük feküdtem, mivel két kezem van, mindegyiket simogattam, és nem tartottam tiszteletben a legintimebb testrészeket sem. Az éjszaka folyamán mindegyiket boldoggá tettem. A másnap sokkal vidámabban telt el, egyikünk sem gondolt Gomerára a másik kettőre, különösen azután, hogy találtam egy doboz sildenafilt. Nem akarok ömlengős lenni, de elképzelheti, mindhármunknak gyorsan és kellemesen telt el a három hét.
-Csak azt nem értem, miért kért sildenafil receptet a nyaralás vége előtt három nappal?
-Nem tudtam mire vélni a tablettákat Árpád éjjeli szekrényében, először arra gondoltam, üzenet, szeretkezz a feleségemmel, amíg én a tieddel, itt van egy kis segítség, vagy majd meglátom, hogy elcsábítod e az asszonyt, ha fogy a tabletta, biztos.Ezért a reptéri patikában kiváltottam, és maradék nélkül visszatettem a tablettákat, mintha mi sem történt volna.
-Nem telefonáltak Gomerára, onnan em jött telefon?
-Mi nem telefonáltunk, el voltunk foglalva egymással, de a második hét végén jött egy telefon, Árpád hívta Cecilt. Hogy mit beszélt árpád, nem tudom, csak amit Cecil válaszolt.
-?
-Jól vagyok, köszönöm, unalmasan telnek a napok, a vezetékes telefont átirányítottuk mobilra, azt felveszem, de közlöm, hogy kint vagyok Kanári Szigeteken, keressen, ha hazajöttünk, ha meg a kijelzőn érdektelen név jelentkezik, föl sem veszem, ha meg sürgős dolog van, azt válaszolom, vegye fel a kapcsolatot a könyvelővel, ő elintézi.
-?
-Zsolt már jól van, az első nap ideges volt, fel-alá járt a szobában és azt hajtogatta, hogy ő milyen felszarvazott barom, elengedte a feleségét a szeretőjével kéjutazásra, ő meg három hétre luxusbörtönre van ítélve, de megoldottam, az esti borába altatót teszek,így este 9-től reggel 10-ig alszik, reggel meg pótkávéból főzök neki kávét, abba nyugtatót teszek, így nyugodt, tévézik, szörfözik az interneten, eszik, néha szundikál, könyvet is adtam neki, Amadótól a Vén Tengerészt.
-?
-Anyu jól van.Mindig a sarkamban van, mintha segíteni akarna, éjszaka ha fölkelek, ő is fölkel, kikísér a konyhába, mosdóba, igazi gardedam. Fiatalkorát idézi, amikor vigyázott ránk a bálban.
-A telefonból tudtam meg, hogy semmiképp nem szabad megtudni Árpádnak, hogy bizony mi huncutkodtunk. Okos asszony ez a Cecil, ha véletlenül ő is olyan helyzetbe kerülne mint Bianka, megcsalná Árpádot és kiderülne, ez mindig egy piros ász lenne a kezében a szerelmi élet nevű kártyajátékban. A telefonbeszélgetés kapcsán határoztam el, hogy visszaállítom a sildenafil készletet bizonyítandó ártatlanságunkat.
-És hogy változott ezek után a viszony a rokonokkal?
-Árpád maradt azon a helyen ahol eddig volt, Cecilke viszont feljött a minusz egyről a plusz négyre. Végül is három hétig a szeretőm volt, boldoggá tett, és bebizonyította, hogy okos is.
Az időszak végén megérkezett a pár. Taxival mentünk ki eléjük, majd reptéri busszal jöttünk haza, mintha mind az öten nyaralni lettünk volna. Margit nem bírta?
-Hogy éreztétek magatokat?
-Mama! Abban állapodtunk meg, hogy erről a három hétről nem beszélünk!
Bianka is kérdezett:
-Zsolt, nem csaltál meg?
-Hogy csaltalak volna meg, mikor ilyen szigorú tekintetű anyós vigyázott a lánya és a veje erkölcsére!? Nehéz volt a történtekről nem beszélni, de a fogadalom kötelezett.
-Felesége milyen azóta, olyan veszekedős, nyugtalan, mint volt?
-Nem, egyáltalán nem, ha van is néha egy kis koccanás, azt mondja, ne bántsuk egymást, olyan rövid ez az élet, inkább éljünk szeretetben! Szerintem rájött, hogy részemről ez a legnagyobb bizonyíték, hogy szeretem, átmenetileg még azt is elviseltem a boldogsága érdekében, hogy más karjaiban legyen. Igaz, titkos gondolatom az is volt, tudja meg, Árpád nem olyan tökéletes, így az iránta érzett szerelem lelohad, és visszatér hozzám
-És Árpádról hogy vélekedik Bianka?
-Már nem tartja annyira tökéletesnek mint eddig.
-És maga Zsolt, hogy van, vannak panaszai?
-Nincsenek, egészséges vagyok!
-Ez volt a cél!
*
Az ominozus pesti látogatás után Cecil eljött hozzám
-Kedves doktor úr, egy különleges dologban szeretném a tanácsát kikérni, a testvérem és a sógorom, a doktor úr páciensei felkerestek bennünket, és azt mondták, hogy Zsolt, a sógorom beteg, mert a felesége, a Bianka, aki az én édes testvérem halálosan szerelmes a férjembe, Árpádba, emiatt Bianka a testvérem gonosz módon viselkedik Zsolttal, a férjével, aki emiatt testi és lelki beteg, és Zsolt azt állítja,, ez a tarthatatlan helyzet közte és Bianka között csak akkor változik meg, ha Bianka és árpád szerelme kiteljesül, majd elcsendesül. Zsolt olyan bizarr javaslatot tett, hogy a férjem meg Bianka menjenek el három hétre kirándulni, ahol kitombolhatják vágyaikat, és megnyugszanak, főleg Bianka, és normálisabb lesz a helyzet Zsoltéknál. Először arra gondoltam, képtelenség az egész, de láttam, hogy Árpád sem egészséges. Árpád be is vallotta, hogy igaz, amit Zsolt állít, valóban, bár nem tehet róla, de epekedik Bianka Iránt. Múltkor volt egy öngyilkossági kísérlete, és bevallotta, hogy abban is nagy szerepet játszott Bianka iránti reménytelen szerelme. Mindezeket figyelembe véve, bár nem nagy örömmel, de lehetségesnek tartom a megoldást a helyzet normalizálására, a betegség megelőzésére, a gyógyulásra.
-Nagyon helyesen látja asszonyom, az egészség érdekében szinte ez az egyetlen járható út, az összes többi betegséghez, tragédiához vezetne, persze én orvos vagyok, csak javasolhatok bármit, néha tévedek is , a páciensen múlik, betartja e, amit mondok.
A beszélgetés után úgy láttam, a hölgy megnyugodott, Majdnem biztos voltam benne, hogy elengedi Árpádot Biankával.
*
Az utcán sétáltam, és szembe találkoztam Biankával, mondtam neki, keressen fel, mint orvos és mint magánember kíváncsi vagyok mi történt , amióta nem találkoztunk, a látogatás megtörtént.
-Cecil beleegyezett, hogy elmenjünk Árpáddal, ahogy beértünk a reptéren a beszálló kapu melletti váróba, rögtön félrehúzódtunk egy sötét sarokba, és csókolóztunk, hosszan , hevesen és vadul, éreztem Árpád férfiasságát, és az egész testem beleremegett. A repülőn is egymáshoz simultunk, és fogtuk egymás kezét. Nem volt bűntudatunk, nem féltünk, boldogok voltunk, kicsit tiltott volt a gyümölcs, kicsit megengedett is. Tenerifén a reptéren Árpád csak annyit mondott a taxisnak, Gomera, a taxis rögtön tudta, hogy a Los Cristanosi kompkikötőbe akarunk menni. A jegypénztárnál kiválasztottunk egy járatot, Árpád rámutatott, fizetett,és máris kezünkben volt a kompjegy a hajó megnevezésével, indulási időpontjával. San Sebastiánban a taxisnak megmutatta a szállodai foglalót, és máris a szálláshelyünkre vitt. Fáradtak voltunk, előző éjszaka jóformán semmit nem aludtunk, összebújtunk. Másnap elég korán ébredtünk megreggeliztünk, lefürödtünk, aztán visszabújtunk, és szeretkeztünk, nagyon gyors volt a szeretkezés. Árpád fölszaladt a csúcsra, mikor én még csak a lankán andalogtam, igaz, negyed óra múlva jött a második felvonás, és ott már együtt értünk a hegy tetejére.
Az első héten jóformán csak egymással törődtünk, naponta kétszer szeretkeztünk, este és hajnalban, a közeli supermarketban vásároltunk, egyszerű ételeket készítettem, lecsó, levesek, tojás, nem az étel volt a lényeg. A második héten már nem volt annyira lényeg a szex, mondtam Árpádnak, sétáljunk, nézzük meg a várost, a környéket. Mentünk, sétáltunk, beszélgettünk egymással, felelevenítettük közös emlékeinket, a rokonokat, házastársakat kínosan kerültük, zavartak volna. Árpád elmondta, akkor szeretett belém, amikor véletlenül meglátott zuhanyozni, leesett az álla, amikor meglátta hófehér bőrömet, karcsú alakomat.
-Végig éltük az ominózus disznóvágást is. Az úgy történt, hogy amikor még élt édesanyám, kötelező volt disznót vágni, ilyenkor összejött a család, Ciliék hárman, mi hatan meg a szomszédok. A disznóvágás pálinkázással kezdődött, ami elvonta a társaság figyelmét, a hízó meg érezte a veszélyt, aztán kiszökött, ahányan voltunk, mind rohantunk utána, élen Árpád, utána a többiek. Én egy tállal, nagy késsel, fakanállal, a fél város rajtunk röhögött. végre Árpád elérte a disznót, leterítette, addigra odaértek a többiek is, rávetették magukat, Árpád felém nyújtotta a kezét, kezébe adtam a nagy kést, aztán egy elegáns mozdulattal nyakon szúrta a fenevadat, magas sugárban spriccelt a vére a fehér tálba.
-Na te rohadék, többet nem szöksz el!
-Nagyon impozáns volt, ahogy Árpád leterítette az állatot, és mint egy torreádor beleszúrta az életet és vért kioltó kést. Utána szereztünk egy tragacsot, ráhengerítettük az állatot, aztán hazavonultunk, elől a disznó, a tragacs meg Árpád, utána én a véres tállal, véres késsel, fakanállal, amivel sebesen kevertem a vért, utánunk a többiek. A népek természetesen ismét rajtunk röhögtek. Megrendezni sem lehetett volna jobban a kabaréjelenetet. Minden disznóvágás vidám volt, de ez különösen.
A másik érdekes eset nyáron történt. Vendégségbe vártuk Ciliéket, én éppen locsoltam, amikor megérkeztem, ledobtam a slagot, rohantam Cilikét átölelni, a slag meg pontosan Árpád felé irányult, ő próbált kitérni előle, de a slag mintha gondolkodni tudott volna, mindig felé irányult, néhány másodperc múlva csurom vizes lett, mire elzártam a csapot. Mindenki rajta nevetett, majd megsajnáltam.
-Gyere drágám, adok neked tiszta száraz ruhát.
-Bementünk a mosdóba, levetkőztettem, az alsónadrágot is kezdtem lehúzni, de megálltam vele, ő nem habozott, letolta, ott állt előttem a kívánatos férfi test. hátrálva mentem ki, gyönyörködtem benne, amíg lehetett, a többiek nem foglalkoztak velünk.
-Gyertek, igyatok! Mi újság, hogy vagytok?
-Egyszer csak megjelent Árpád Zsolt ruhájában. Pajzán gondolatok támadtak bennem. A jelenet álmomban sokszor visszatért.
Egyszer azt vettük észre, nincs több közös témánk, betértünk egy étterembe, ahol éppen flamingó est volt. Árpád csak mutogatott a pincérnek. Az étterem nem dohányzó volt, Árpád mindig kirohant rágyujtani.
-Árpád, menjünk táncolni, olyan pezsdítő ez a zene!.
-Sajnos nem tudok, botlábú vagyok.
-Eszembe jutott, amikor Zsolttal a Costa Bravan szintén egy flamingó esten ismerkedtünk meg, táncoltunk, énekeltünk, mulattunk, most meg itt vagyok egy süketnéma botlábúval, aki jobban szereti a bagót, mint engem, miatta hagyott engem egyedül, mint egy kopott gyöngyöt, táncba se vitt, az uram ezt soha nem tette meg, aki három gyerekem jó édesapja. Elszomorodtam, nem élveztem a zenét, a táncot. Szótlanul mentünk haza. Haragudtam Árpádra. Ha már spanyolul nem tanult meg, legalább angolul, vagy németül néhány mondatot, hogy ne kelljen mutogatni, mint egy süketnémának, és az a ronda bagó. Most éreztem először, milyen undorító tud lenni a bagótól pálló pofa. Árpád megkérdezte, tán haragszom, hogy ilyen szótlan vagyok, mondtam, hogy nem, csak valahogy nincs kedvem. Este szeretkezni akart Árpád, de tiltakoztam, fáradt vagyok, fáj a fejem. Lám, alig két hete vagyok együtt a szerelmemmel, máris hazudok neki, és elég volt egy flamingó est, hogy eszembe hozza, férjes asszony vagyok, három szép gyerek édesanyja, itt vagyok egy süketnéma , bagószagú idegennel a világ végén, a hites férjem biztos benne, tudja, hogy megcsalom. Árpád, miután nem engedtem szeretkezni, fölkelt, kiment a teraszra, és kéjesen szívta a cigarettát.
Másnap túltettem magam a rossz hangulaton. A másik oldalt néztem. A szeretőmmel vagyok egy csodálatos örök tavasz szigeten, nem szabad másra gondolni. Árpád megkörnyékezett, engedtem. Mindent elkövetett, hogy boldoggá tegyen, de csak úgy tudtam elélvezni, hogy Zsoltra gondoltam.
Milyen tengerparti nyaralás az, ha nem barnán megy haza az ember. Elhatároztuk, hogy napozunk az óceán parton. Én fényvédő krémeket használtam, de Árpád megvetette az ilyen pacsulikat, le is égett, így a második hét utolsó napjaitól szenvedéssel töltötte a nyaralást, se kedvességre , se beszélgetésre, se szexre nem volt kedve. Borogathattam a hátát, a hasát, mehettem bevásárolni egyedül, főzhettem neki, ápolhattam. Ismét eszembe jutott, mennyivel jobb lett volna Zsolttal, aki ha néha mogorva is, de általában kedves, hallgat rám, segít, és akivel annyi közös emlékünk van, hogy évekig lehet beszélgetni róla. Árpád az ágyban sem volt jobb, mint Zsolt. Zsolt ismerte a természetem, a temperamentumom, így a szeretkezésnél irányítani tud, hol gyorsít, hol fékez, én is ismerem őt, hogy mit kell tennem, hogy a különböző természetünk ellenére egyszerre érjünk a csúcsra egy ős evoét kiáltva a világba.
Úgy terveztük,, hogy utolsó nap viharosat szeretkezünk, mert utána már nem lesz alkalmunk rá, de a szexben, a szerelemben a tervezés nem igazán szerencsés. A csomagolás, a hazautazás feszülté tett bennünket. Tudom, Árpád is, de én is az otthoniakra gondoltunk. Ők az enyémek, őket szeretem igazán.Árpád, ha kedves is, csak egy idegen, ő Cecilé.Eszembe jutott, Zsolt nagyon szerethet engem, ha még abba is beleegyezett, hogy boldog legyek mással, aki után epekedtem. Igen epekedtem, már nem epekedek. Tudom, hogy nincs a világon még egy olyan ember, aki annyira szeretne, mint ő. Szerelmes vagyok belé, csak őbelé. Ilyen izzó parázsú szerelmet nem éreztem még. Szerintem örökké izzik.
-Majdnem sírva fakadtam, gyönyörű a történet, és egy kicsit az orvos sikere is.
.
,
