Nyolcvanéves elmúlt Amál,
Nappal alszik, éjjel járkál,
Bolondokat ki-ki agyal,
Vén csecsemő sorvadt aggyal.
Teste felől árad a bűz,
Embereket messze elűz.
Koszos, rongyos a ruhája,
Gondot nem vet soha rája.
Nagy pelenka ülepében,
Fonnyadt ráncok a képében.
Csoszogva jár, so'se siet,
Jaj de szörnyű látni ilyet!
Bármit mondok, mindent felejt,
Szegény agya szita, selejt.
Sok gyógyszert szed össze vissza,
Mellékhatást meg nem ússza.
Nem így volt ez hajdan régen,
Szép időkre még emlékszem.
Ő volt a szép óvónéni,
Rég volt ovis így meséli.
Frissen vasalt a ruhája,
Szerelemmel ura várja.
Virágillat száll felőle,
El nem mennék én mellőle.
Gyerek sereg körül állja,
Cukrot, csokit kunyerálja.
Szeretik őt a gyerekek
Meg a felnőtt jó emberek.
Az apukák nézegetik,
Szép szavakkal dédelgetik,
Szemük a testére siklik,
Szemeiket legeltetik.
Sic transit gloria mundi,
Jó emberek, jó ezt tudni.
Élvezzed mit ad a szép nap,
Nem tudod, mit hoz a holnap.
