Nyolcvanéves elmúlt Amál,
Nappal alszik, éjjel járkál,
Bolondokat ki-ki agyal,
Vén csecsemő sorvadt aggyal.
Teste felől árad a bűz,
Embereket messze elűz.
Koszos, rongyos a ruhája,
Gondot nem vet soha rája.
Nagy pelenka ülepében,
Fonnyadt ráncok a képében.
Csoszogva…
Így múlik el...
2013.02.24. 17:48 gombi
Szólj hozzá!
