Kitartó Viktor nagyanyja sírjánál áll, és imádkozik. Azért imádkozik, hogy a jó Isten adjon neki szép, szerető és hűséges feleséget. Ima után körbejárja a síremléket, és meglát egy tulipánt a síremlék oldalán. A tulipánhagyma valahol a kőlap alatt lehetett, de megkereste azt a kis fénysugarat, ami kivezette a napfényre, ahol kihajtott, virágot hozott. Átment a fedlap résén, átment a betonkeret repedésén, hogy virágot hozzon. Ott pompázott a piros tulipán. Hamarosan megjelent egy méhecske, virágport hozott a lábán, és beporozta a nyíló virág zsenge bibéjét.
Messziről kell kezdenem a történetet, hogy érthető és kerek legyen. Fekete Delila a fővárosban élt férjével, Ódon Estebánnal, és kislányuk született, akit Violának neveztek el. Estebán katonatiszt volt, felesége egy jólmenő étteremnek volt a vezetője. Mindketten elfoglalt emberek voltak, így a kislány nevelése nehézségbe ütközött. Az étteremből Delila éjfél felé tért haza. Estebánt a hivatása olykor három hónapra is elszólította az otthonától. A szülési szabadság letelte után úgy döntöttek, leadják vidékre a kislányt a nagymamához, aki már nyugdíjas volt, és nagyon szerette Violát. Estebán és Delila is szerette a kislányukat, amikor csak tehették, meglátogatták, pénzzel is ellátták a nagymamát, hogy se ő, se a kislány ne szenvedjen hiányt semmiben.
Az évek gyorsan elrepültek, Viola szép nagylánnyá cseperedett, bár külseje nem volt egészen tökéletes. Szép hosszú, aranyszínű haja volt, kék szeme, kissé fitos orra, szép rugalmas, nagy keblei. de a fogazata furcsa volt, az alsó fogsor egyik fele a fölső mögött, a másik fele a fölső előtt volt, középen keresztezték egymást, egy kicsit nagy volt a hasikája. A lábai, combjai hosszúak voltak és vékonyak. Mivel nagyok voltak a mellei, mindig homorítva állt, nehogy orra essen. Mivel magas volt, szemeit félig lesütve tartotta, hogy lássa az alacsonyabbakat is. Mindezen kis testi negatívumok ellenére, ha egy férfi megpillantotta, az volt a benyomása, hogy egy nagyon csinos lány áll előtte, akivel jó lenne együtt járni, együtt élni, együtt hálni.
Mikor 16 éves elmúlt Viola, szülei úgy döntöttek, felviszik Pestre hozzájuk. Már elég nagy volt ahhoz, hogy ne kelljen állandóan vigyázni rá, tudott magára vigyázni. Otthon lehetett hagyni a lakásban, de gyakran volt édesanyjával a Piros Tulipánban, ahol felszolgált, kedveskedett a vendégeknek.
A Piros Tulipánba gyakran eljárt Kitartó Viktor is, már csak azért is, mert ott sokan megfordultak, és úgy gondolta, hátha találkozna valaki jó havernak valóval, vagy valami szép kislánnyal. Számítása bejött, meglátta Violát. Meglátta, és rögtön bele is szerelmesedett. Úgy érezte, ő lesz a párja, vagy senki. Meghívta pezsgős vacsorára a Tulipánba. Bár gépzene volt, egymásután olyan lemezeket játszatott a géppel, amik a szerelemről szóltak, közben sóvárgó szemekkel bámult Viola bájaira, amennyire lehetett, közel bújt Violához, és a fülbe sugdosta, nagyon szép vagy, te vagy a legszebb a világon, biztosan tudom, te leszel a feleségem. A kislányt meglepte ez a heves udvarlás, arra gondolt, a fiú le akarja fektetni, miután megkapta, otthagyja, de nem ez történt. Viktor szépen udvarolt. Nem akarta fogdosni sem a lány dúsan rugalmas kebleit, sem a combjai belső felét, inkább meghívta a következő hétvégére bálba. A bálban sokan voltak, lányok is, de Viktor csak Violával táncolt. Abban az időben a rock and roll volt a divat. A tánc megmutatja, hogy a párok összeillenek e. Ők összeillettek, olyannyira tudták figyelni a zenét és egymást, hogy a táncuk egy közös, nagy harmónia volt.
A következő hétvégén kirándultak a Mátrába, ott is aludtak, persze külön szobában. Viola ekkor már 18 éves elmúlt,és rájött, hogy Viktor nem egyéjszakás kalandra akarja őt, hanem, hogy úgy mondjam, komolyak a szándékai.
Mindenki, az Ódon házaspár is látta, hogy Viola és Viktor nagyon együtt vannak, de Ódonéknak nem tetszett Viktor. Viktornak nagyon jó humora volt, amit a kislány nagyon élvezett, de ezt az idősök úgy értelmezték, hogy komolytalan nyikhaj. Foglalkozását tekintve szerszámkészítő volt, ez sem tetszett az idősöknek. A szerszámkészítő az a mester, aki fémöntvényből olyan eszközt készít, aminek a segítségével tömegesen alkatrészeket, különböző műtárgyakat lehet készíteni. Azt mondták, ez nem stabil megélhetés, ha konjunktúra van, jól keres, de ha válság van, a szerszámkészítő fogasra akaszthatja a tudományát, a szűkölködésben és a szükségben a szerelem elillan. Olyan stabil partner kellene Violának, akinek magas, stabil fizetése van, ami nem függ a gazdaság változó sikerétől például katonatiszt, rendőr, tanár, bíró, vagy valami ilyesmi. A két idős folyton azon tanakodott, hogyan lehetne őket szétugrasztani. Meredeken megakadályozni, megtiltani, hogy találkozzanak nem merték, féltek, hogy a tiltás ellenére még jobban egymásba esnek. Attól is féltek, hogy Rómeó-Julia komplexus alakul ki náluk, végül Delilának isteni szikra pattant ki az agyából.
-Estebán, ez a Viktor katonaköteles ugye?
-Az bizony a javából.
-Nem ártana neki egy kis nevelés, keményítés, edzés.Nem is igazi férfi az, aki nem volt katona.Van neked olyan jó összeköttetésed, hogy el tudod intézni, hívják be ezt a gyereket, mindenkinek jót fog tenni.
-Az akadémián egy évfolyamban voltunk a Döncivel, azaz Vastagvári Ödön alezredes elvtárssal, aki most a kerületi hadkiegészítő parancsnok.
-Akkor Estebán ne késlekedj!
Abban az időben a kényes dolgokat telefonon intézték el az illetékesek.
-Vastagvári alezredes elvtársat kérem sürgős államügyben, itt Ódon Estebán őrnagy
-Szerbusz Stebi, mi az a nagyon fontos dolog?
-A segítséged kérném. Van egy fiatal ember, aki meglehetősen komolytalan és felelőtlen, ráférne egy kis katonai nevelés, fegyelmezés, pedig már benne van a korban, katonaköteles.A nagyobb baj, hogy elbolondította a kislányomat, ha sokáig együtt maradnak, nem is tudom mi lesz. Két rossz közül melyik lenne a rosszabb, vagy teherbe ejti, aztán otthagyja, vagy feleségül veszi, aztán nem törődik a családjával, esetleg elválik tőle, szegény kislányom meg ottmarad egyedül a gyerekkel, egyszóval, ezt a románcot meg kell szakítani! Azt nem is kell mondanom, hisz tudod, a honvédeket külső, félrevezető információktól óvni kell, a laktanyából pedig információknak nem szabad kiáramlani, így a haza biztonsága érdekében ennek a felelőtlen léhűtőnek a leveleit le kell foglalni, és a kívülről jövő információk hozzájutását meg kell akadályozni. Tudod, ez államérdek.
-Mindent tökéletesen értek, és ennek megfelelően intézkedek.
-Köszönöm alezredes úr. Kézcsókom őnagyságának. Bármiben számíthatsz rám.
Viktor két héten belül megkapta a behívót. Nagyot mulattak még egyet utoljára. Viola megígérte, hogy várni fog Viktorra, csak őt szereti, hűséges felesége lesz, három gyereket szül neki, nem áll szóba más férfival, levelet ír Viktornak minden héten. és amikor csak lehet, meglátogatja, és ha szabadságot, vagy eltávozást kap, minden időt együtt töltenek. Viktor megígérte, hogy mindig Violára gondol, minden levelére válaszol, jól viselkedik, hogy sokszor hazamehessen, és sokat lehessen együtt Violával, és ahogy leszerel, rögtön feleségül veszi. Ebben maradtak.
Írt is Viola levelet Viktornak, de az nem kapta meg. Vastagvári alezredes megbeszélte a laktanya parancsnokkal, hogy a levél ne kézbesüljön. Viktor nem tudott mire válaszolni, így önszántából írt levelet. Nem volt abban hadititok, csak szerelem, de Vastagházi keze megakadályozta, hogy eljusson Violához.
Miután Viola több levelet írt Viktornak, és egyre sem kapott választ, úgy gondolkodott, milyen ez a Viktor, elfelejtett engem, lehet, hogy ott a másik városban már más szeretője van, már nem őt szereti, így aztán nem írt több levelet. Viktor Így gondolkodott, ezt a gyönyörű kislányt nyilván más férfi is meglátta, elcsavarta a fejét, és őt már el is felejtette. Más babája lett, ezért nem ír neki több levelet. Szomorú lett, de mit tehetett, gyűrte a kiképzést, vágta a centit.
Viola is szomorú volt, csak otthon ült, nem ment sehova, semmihez sem volt kedve. Ekkor lépett akcióba Fekete Delila és Ódon Esteban. Megvolt a választottjuk Steinhausz Szilárd személyében. Steinhausz MHSZ oktató volt. Az MHSZ Magyar Honvédelmi Szövetség volt, és az volt a szerepe, hogy már egészen fiatalon hasznos, használható katonának nevelje a fiatalokat, volt ott rádiós, lövész, természetjáró stb. oktatás. Az oktatókat megbecsülték, és jól megfizették, így Szilárd jó partinak bizonyult Ódon Violához. Szilárd kifogástalan fiatalember volt, udvarias, előzékeny, tisztességtudó. Látta, hogy Viola szomorú, melléült a Piros Tulipánban és faggatta, hogy miért szomorú. Violának hamar megeredt a nyelve, elmondta, mennyire csalódott a barátjában, aki minden jót, szépet ígért neki, mégis elhagyta. Szilárd vigasztalta, mondta, hogy nemcsak jó emberek vannak, de gonoszok is. Még szerencse, ha idejében megszabadul az ember az ilyenektől, ha már házasság, vagy gyerek van, sokkal veszélyesebb. Ő, Steinhausz Szilárd ilyet soha nem tenne. Ő és a családja becsületes, hűséges, a családjában senki nem volt hűtlen, senki nem vált el. Miután ilyen értékesnek tüntette fel magát, kezdte dicsérni Violát, gyönyörű aranyhaját, égszínű kék szép szemét, elbűvölő alakját, bájos mozgását, műveltségét. Viola valóban művelt volt és okos. Mérlegképes könyvelő volt, és titkárnőként dolgozott egy országos nagyvállalatnál. Szilárd nagy lendülettel nyomult, pezsgős vacsorák, kirándulások, fényes bálok hozták egyre közelebb a fiatalokat, ráadásul Szilárd legalább olyan jól táncolt, mint Viktor. Viola hamarosan elfelejtette Viktort és hálát adott a jó Istennek, hogy Szilárdot adta neki párnak. Szilárd megkérte Viola kezét, aki igent mondott, a Mátyás Templomban volt az esküvő. Mindenki boldog volt, Steinhauszék, Ódonék, Szilárd, Viola, mindenki.
Szilárdnak lakása is volt, ott lakott az ifjú pár. Viola nem volt házias, se főzni se takarítani nem tudott, Szilárdnak viszont szenvedélye volt a házimunka, így ebben is nagyon összeillettek. Harmónia, békesség, boldogság volt a házukban.
A boldogságot megzavarta, hogy Szilárdnak volt egy telke Szigetszentmiklóson, és a telken szinte minden hétvégén volt tennivaló. Szilárd pénteken este kitakarított, szombaton hajnalban elkészítette a hétvégi ebédet, egy adagot magával vitt, aztán a HÉV-vel leutazott Miklósra.Éveken át tavasztól őszig minden hétvégét a telken töltötte, ezalatt Viola unatkozott a lakásban a négy fal között. Kezdett unalmas lenni a házasság és Viola élete. Hétköznap az irodában száraz, unalmas munka, hétvégén meg az üres lakás. Dögunalom. A munkahelyen is feltűnt. Egy nyári pénteken ült az írógép asztal mellett, két szép nagy rugalmas mellét az asztalon pihentette, hosszú aranyhaja ráborult a vállára, várakozó kék szemei Jágó Ágostonra meredtek. Nem gondolt ő semmi különösre, csak arra, hogy az igazgató úr valószínű, megbízza levélírással, vagy szerződésírással, Ágoston viszont egészen másra gondolt, nevezetesen arra, hogy itt van ez a kékszemű, hosszúhajú, dúskeblű fitalasszony, aki arra vár, hogy együtt töltsék a hétvégét, és testestül, lelkestül egymásé legyenek.
-Viola, miért olyan szomorú, mi bántja, csak nincs valami baj? Fárasztó volt a hét, nem túl érdekes ez a munka, de jön a hétvége, férjével biztos valami klassz programot csináltak, aztán felvidul, regenerálódik ebből a taposómalomból.
-Hétvége? Klassz program? Tudja igazgató úr mi nekem a klassz hétvége! Nézem a falakat, meg unatkozom, az uram meg a telken tesz-vesz szombat vasárnap Szentmiklóson.
-Biztos, hogy a telkén van, nem valami kis kaland van a háttérben?
-Erre nem is gondoltam, de hogy így mondja, előfordulhat.
-Nincs kedve velem tölteni a hétvégét a Dunakanyarban? Természetes, csak munkatársi kirándulás lenne.
Egy kicsit gondolkodott Viola. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha a munkatársával kirándul, még mindig jobb, mint bámulni a négy falat.
-Nem bánom igazgató úr.
-9-re magáért megyek Viola.
Szilárd a szokásos módon kitakarított, megfőzött, elpakolta az ételhordójába az ebédjét, szájon csókolta kis feleségét, és elindult a buszmegállóhoz, hogy idejében kiérjen Miklósra.
Ágoston pontos volt. 10-kor már országúton voltak. Szép idő volt, kellemes volt az árnyas vízparti sétány. Természetesen a családi életükről beszélgettek. Ágoston elmondta, hogy az ő felesége nagyon passzív. Szeretné őt is elvinni kirándulni, vagy bálba, de mindig csak azt mondja, nincs kedvem, de te csak menj, érezd jól magad, velem ne törődj! Ha szerelemmel közeledek hozzá, azt mondja, fáradt, képtelen rá. Viola elmondta, az ő férje tulajdonképpen aranyos, főz, mos, takarít, csak az a telek, az nagyon zavarja, sokszor úgy érzi, jobban szereti a telkét, mint őt, és hogy az igazgató úr említette a kalandot, lehet, hogy szeretője van, csak tudja, hogy én utálom az ilyen kerti munkát, ezért nem megyek vele, ezen az ürügyön szombat-vasárnap a szeretőjénél lehet.
-Viola, én nem vagyok igazgató úr, szólíts Gostinak, egyébként az uradról az a szerető dolog csak föltételezés volt, egyáltalán nem biztos. Itt van egy kis büfé, de csak könnyűt együnk, mert este pezsgős vacsora lesz a Vénusz-ban, ahol megszállunk. természetesen külön szobában, hisz csak munkatársak vagyunk.
Viola nyugtázta, ez a Gosti talpig úri ember.
A Vénusz-ban foglalt asztal várta őket. Az asztalon gyertya és virág is volt, az asztal mellett jeges vödörben hűlt a pezsgő, két pincér szorgoskodott Viola mellett, lesték kívánságait. Hogy mi volt a vacsora, azzal nem untatom a kedves olvasót, azt viszont leírom, hogy cigányzenészek muzsikáltak, és Ágoston szépen tudott énekelni, és odahívta a prímást, és halkan énekelt Violának. Különösen két dal tetszett a fiatalasszonynak,"Jaj milyen szép szeme van magának", "Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék". A vacsora, a cigányzene, a pezsgő, a szép dal elandalította Violát, kérte Gostit, kísérje föl a szobájába.
-Én is elfáradtam egy kicsit, úgy gondolom, jól esik egy kis pihenés.
Gosti felkísérte Violát a szobájába, az ajtóban kezet csókolt, jó éjszakát kívánt, mondta, ha valamire szüksége lenne, csak szóljon, majd elment a szobájába, megfürdött, felvette a pizsamáját, megpróbált aludni, de nem jött álom a szemére, mindig az a szép keblű, szőke fiatalasszony járt az eszében, nem bírt magával, fölkelt, bekopogott Violához.
-Gosti vagyok, bejöhetek?
-Gyere Gosti!
Gosti bement, odaült Violai ágya szélére, föléhajolt.
-Viola, olyan gyönyörű vagy, soha életemben nem láttam ilyen szép asszonyt, ha itt most nem lehetsz az enyém, abba én rögtön bele is halok!
-Ágoston, ne halj meg!
Hajnalig vad, érzéki szeretkezéssel töltötték az éjszakát, majd elaludtak. Reggel lementek reggelizni. Violának nem volt lelkiismeret furdalása. Úgy érezte, szereti Szilárdot, de csak úgy, mint apát, vagy testvért, vagy barátot, de Ágostonnal egészen más volt. Minőségileg más!
Kellemes időszak köszöntött Violára. A tél unalmas volt, de tavasztól őszig romantikus. Szilárd a telken, vagy talán a szeretőjénél volt. Az sem zavarta volna Violát, ha a szeretőjénél lett volna. Akit nem szeret szerelemmel az ember, arra igazán nem féltékeny. Viola Ágostonnal hol a Dunakanyarban, hol a Balatonon, hol a Mátrában, vagy Kehidakustyánban volt, mindig máshol, mindig romantikusan, mindig szerelemben
Egyszer megváltozott Viola, úgy érezte, nem igazán boldog. Végül is folyamatosan csalja az urát, pedig az jó őhozzá, akárhogy is, Szilárd az ő hites férje, akinek hűséget esküdött a Mátyás Templomban. Igazán akkor lenne boldog, ha lenne egy kisbabája, egy kislány, akit fürdetgethet, etetgethet, ölelgethet, öltöztethet, szeretgethet. Szilárd megérdemli, hogy szüljön neki. Szilárd jó ember, biztos nem csalja meg, egy kicsit telekbajos, de hibátlan ember nincs.
-Szilárd, kisbabát akarok szülni neked!
-Szerelmem, boldog vagyok, hogy ezt mondod, mindent megteszek neked, amiért ilyen jó vagy hozzám!
Ágostonnal közölte Viola, hogy ne találkozzanak többet, úgy gondolta, nem tisztességes, hogy csalja a férjét, hű feleség, gondos édesanya akar lenni, Szilárdnak akar gyereket szülni. Ágoston szomorú lett, de nem nagyon. Régóta tartott ez a románc, új vadászterületre akart menni, hajtotta a vadászszenvedély.
Szilárd ritkábban ment a telekre, de többet bújt feleségével az ágyba, és a baba hamarosan mutatkozott is. Steinhauszék, Ódonék is boldogok voltak. "Jön az unoka, a kis trónörökös, jól választott Szilárd feleséget"
Kislány lett, Imola lett a neve, mert az imola tulajdonképpen kék búzavirág. Anyukának is virágneve van, a lányának is az legyen. A búzavirág is kék, a kislány szeme is kék. Szilárd még jobban belevetette magát az "anyuka" szerepébe, főzött, mosott, takarított, babát fürdetett, pelenkázott, cumiztatott. Viola csak játszott Imolával, ölelgette, szeretgette. Steinhauszék is, Ódonék is amikor csak tehették, jöttek szeretgetni a kis unokát, a szép kis csodát. Mondták is, csak egy kicsit nagyobb legyen, el is viszik, az ő lányuk lesz, ha kis időre is.
Még egy éves sem lett Imola, amikor Viola úgy határozott, visszamegy dolgozni, hiányzott neki a munkája, a munkatársai. A nagyszülők örültek.
-Menj csak dolgozni, neveljük mi a kis Imolkát, hol egyikünk, hol a másikunk gondozza, nem lesz ránk panasz, meglátod.
Hétköznap dolgozott Viola, hétvégén együtt volt a kislányával, Szilárd ismét visszatért a telekre. Viola édesanyja, anyósa, Szilárd mindent megtett helyette. A nagymamák szinte kisajátították a kislányt, ismét unalmas lett az élete. A sors sokszor ismétli önmagát.
Péntek van, nyári hétvége. Viola ül az irodában. Kebleit az irógépasztalon pihenteti, hosszú aranyszínű haja mind a két vállát borítja, mélyen dekoltált áttetsző ruha van rajta, és várakozóan néz Ágostonra, azt várja, hogy diktáljon neki, vagy megbízza egy szerződés elkészítésével, de Ágoston egészen másra gondol.
-Szomorú vagy Viola, fárasztó volt a hét, nem túl érdekes ez a munka, férjed biztos kellemes programot szervezett hétvégére.
-Kellemeset? Nézhetem a négy falat. Szilárd a telekre megy, a kislány annál a gonosz anyósomnál van, teljesen kisajátította, én meg nézhetem a tízéves tapétát.
-Nem járhatnánk körbe a régi szép emlékhelyeinket a Dunakanyarban, természetesen, mint két régi munkatárs?
Arra gondolt Viola, nincs abban semmi rossz, ha mint munkatársak egyszer egy hétvégén kirándulnak.
-Nem bánom.
A hétvégén minden megismétlődött ugyanúgy, mint az első randevú alkalmából. Visszazökkent minden a régi kerékvágásba. Hétköznap munka, hétvégén Szilárd a telken, kislány a Steinhauszéknál, Viola Gostival romantikázik az ország legszebb, legjobb helyein.
Persze addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Az időjárás az oka mindennek. Szombaton nem volt felhő az égen. Szilárd elindult a telekre, Viola 9-kor Gostival a Dunakanyarba. Míg a Dunakanyarban maradt a szikrázó napsütés, addig Szigetszentmiklóson vihar, felhőszakadás keletkezett. Violáék élvezték a Wellnesst, Szilárd visszafordult Miklósról, úgysem tudott volna semmit sem tenni sárban, vízben. Délutánra hazaért, de megdöbbenésére Viola nem volt otthon. Telefonált Ódonéknak, de ott sem volt, telefonált a szüleinek, de ott sem volt. Gyanút fogott, de nem volt teljesen biztos, csak akkor vette hatalmába a zöld szemű szörny, amikor Viola este sem jött haza. Egész éjjel az járt az eszében, amint a felesége egy másik férfival szeretkezik. Reggel fölkelt, odament az ablakhoz, és a bejárati kaput figyelte. Délután ötkor meg is érkezett a felesége, egy férfi hozta Mercedesszel. Viola kinyitotta az ajtót, majd visszahajolt, szájon csókolta Ágostont. Mini szoknya volt rajta, amint kilépett a kocsiból, kivillant a fehér bugyikája.
Violának volt néhány rossz tulajdonsága, de hazudni nem tudott. Szilárdnak nem kellett sokat faggatnia, mindent elmondott. Elmondta, hogy évek óta csalja Ágostonnal, és mindennek a telek az oka.
Azon az éjszakán sok tányér összetört, és az ajtók nagy erőhatásnak voltak kitéve. Külön aludtak, Szilárd a hálóban, Viola a gyerekszobában.
Szilárd beadta a válópert. A válás simán ment, Szilárdé volt a lakás, a kislányt Violának ítélték. Viola hazaköltözött a szüleihez, szakított Ágostonnal. Ágostont okolta, amiért ilyen helyzetbe került. Elveszítette a férjét, aki végül is jó férj volt. Sok feleség irigyelte érte.
Szomorúan teltek Viola napjai. Némi örömöt kislánya hozott az életébe és a vasárnap délutáni séta a Korzón, a kis cukrászda, ahova időnként betér meginni egy kávét, megenni egy édes süteményt, örömmel és keserűséggel nézni a párokat a kis asztaloknál, ahol összebújnak, duruzsolnak, élvezik egymás társaságát.
Egyik délután, amikor a presszóban ült, megpillantott egy magányos férfit a sarokban, ismerősnek tűnt. A férfi fölvetette a fejét, tekintetük találkozott, felismerték egymást, Kitartó Viktor volt. Odaült Viola asztalához.
-Kit látnak szemeim! Mesélj, hogy vagy!
-Miért nem válaszoltál a leveleimre?
-Te miért nem válaszoltál az én leveleimre?
-Mert írtál?
-Rengeteget.
-Én is rengeteget.
Viola mindig is okos volt, rájött, hogy gonosz fondorlat választotta el őket egymástól. Visszaemlékezett, és eszébe jutott, hogy Viktort nem szerették Ódonék, soha nem hívták meg a lakásra, csak a Tulipánban tűrték meg, soha nem dicsérték. Eszébe jutott, hogy jó kapcsolatai vannak apjának a honvédséggel, így el tudta intézni, hogy Viktort elvigyék katonának, és azt is el tudta intézni, hogy ne kapják meg egymás leveleit. Miután rájöttek, hogy áldozatok, Viola elmondta a történetét töviről hegyire, őszintén. Viktor is elmondta, meg volt győződve, hogy Viola elhidegült tőle, azért nem írt levelet. Próbálkozott különböző nőkkel kapcsolatot létesíteni, de egy-két hónapnál tovább nem ment, nem volt az igazi. Gyakran álmodott Violáról, olyankor boldog volt. Egyszer csak felforrósodott a levegő a presszóban, harapni lehetett a csendet.
-Gyere fel a lakásomba, itt van a közelben!
-Megyek.
Alig beszéltek, hajnalig szeretkeztek. Megfogadták egymásnak, hogy amennyit csak bírnak, mindig együtt lesznek, és még egyszer nem engednek semmiféle fondorlatos gonoszságnak, ami elválaszthatná őket egymástól. Hűséget nem fogadtak, az annyira természetes volt, hogy felesleges lett volna szót pazarolni rá..
Vasárnap Ódonéknál ebédeltek, Viola szembe fordult szüleivel.
-Anyu, apu, azért nagyon gonosz volt tőletek akkor úgy elbánni velem meg ezzel a szegény emberrel!
Az idősök csak lehajtották a fejüket, és becsukott szemmel kanalazták a levest.
Viola, Viktor összeházasodtak, vállalkozást alapítottak.Sikeres volt a vállalkozás, Viktor ügyes volt, Viola jó szervező, határozott, erős akaratú. Viktor lakását albérletbe adták, ők maguk egy palotában laknak szeretetben, szerelemben, békességben.
November másodika van, halottak napja . Viola, Viktor ott áll Viktor nagyanyja síremlékénél, koszorút helyeznek rá.
-Viola, nézd, mi van itt, egy tulipán! Szinte mindenütt kő borítja a sírt, de ez a kis tulipán, aminek a hagymáját csak a jó Isten tudja hol van, megkereste azt a kis halvány fénysugarat, ami mentén kihajtott, virágot hozott. A novemberi nyárban egy méhecske is odaszállt, hogy beporozza a gyönyörű virág zsenge bibéjét.
