Művész lelkek elit körök,
Bolygó pályák világkörök,
A mozgásuk mindig örök,
Pálcát felettük nem török.
Görögöt ver a sok török,
A hátadon kősót török,
Az ellenszenv köztünk örök,
Pálcát feletted én török.
Vacsorához bárányt ölök,
Galuskát hozzá pöckölök,
Földem sarkán cövekölök,
Azután meg vöndöckölök.
A színházhoz megérkezek,
Várnak rám a művész kezek,
Mindenkivel értekezek,
Színpadon én következek.
Asztal mellé jól beülök,
Pörkölt fölé menekülök,
Tejbegrízzel nem békülök,
Hentesházhoz települök.
Messze földre elrepülök,
Mindig ablak mellé ülök,
Óceán vízbe merülök,
Páromnak sokba kerülök.
Súlyos dinnyét neked hozok,
Melletted nem unatkozok,
A lelkeddel barátkozok,
Bankomnál nem kamatozok.
Nap vagyok, hát jól betűzök,
Tűbe cérnát be nem fűzök,
Mindent, mit írsz kibetűzök,
A cipőbe fűzőt fűzök.
Száraz babból ételt főzök,
Reggel este folyton nőzök,
Éjszakára levetkőzök,
Magamból meg kivetkőzök.
Reggel délben tejet iszok,
Kerülj engem mocsok piszok!
Hétfőn, szerdán nagybadizok,
Szombat este jót randizok.
Előttem a lepény meggyes,
Nagyon finom minden egyes,
A sors hozzám nagyon kegyes,
Hasamban a lepény meggyes.
Óceánban nagyot úszok,
Repülőben vannak túszok,
Lapos barlangba bekúszok,
Parton várnak a kuszkuszok.
A tűzre most rossz fát teszek,
Rétest este bíz nem eszek,
Asztal mellett teszek veszek,
Talán rétest is kiveszek.
Hazajöttem, de csak nézek,
Mind elfogytak a sok mézek,
Nagy mérgemben csak fenézek,
Pohár fenekére nézek.
Út a végtelenbe vezet,
Bandukolni nem élvezet.
Gyere pajtás adjál kezet,
Kéz mossa a másik kezet.
Azt mondja a felekezet,
Kulcsimára tedd a kezed!
Szép dolog az igyekezet,
Mennyországba út így vezet.
A tömegben nagy a morgás,
Gyomorból hallik a korgás.
Mi ott az a nagy mocorgás,
Jobbra-balra sürgés forgás?
A görögök csak tüntetnek,
Kormányokat megbüntetnek,
Sajnos sokat nem tehetnek,
A pokolba elmehetnek.
Betegeket meggyógyítok,
Agyamban az orvostitok,
Ha tévedek, csak lapítok,
Szép kórházat alapítok.
Galambokat nem repítek,
Inkább szőlőt telepítek,
Préselni kell, besegítek,
Vizet borral nem vegyítek.
Ne szálljon rám soha átok,
Tudom, nem így gondoljátok.
Rátok nézek, szájat tátok,
Szájatokból jön az átok.
Ne gondoljad, hogy az vétek,
Ha hasadba megy az étek!
Szerte széjjel beszéljétek,
Jót sütöttem, csak egyétek!
Megnyugtat a kedves álom,
Életem van, nincs halálom,
Szemüvegem nem találom,
Este lesz az első bálom.
Jó illatú tiszta szoba,
Mért nem állsz most velem szóba?
Találkozzunk hébe-hóba,
Meleg nyárban, hideg hóban!
Messze száll a hála ének,
Haza minek is mennének!
Együtt szebben szól az ének.
Bánat menj a bús fenének.
A nagy kombájn búzát arat,
Rémíti a bús madarat.
Legyen bennünk jó akarat,
Lesz kenyerünk jó nagy rakat.
Az asztalos deszkát gyalul,
A forgács lehullik alul,
Az inas meg szakmát tanul,
A jó pap meg holtig tanul.
A jó ember mindig szeret,
Fejbe csákányt be nem veret,
Képét kerítí a keret,
Mindig vállal jó szerepet.
A jó vendég mindig fizet,
Ebédhez hív embert tízet,
Soha nem iszik az vizet.
Szép lányokkal reggelizett.
Feleségem napon napoz,
A könyvében folyton lapoz,
Jövő, amit megalapoz,
Szorgalom kell jó sok ahhoz.
Tető, amit az ács ácsol,
Dolgozik ő, nem krahácsol.
Fogadd meg amit tanácsol,
Nem sokat kér, nem harácsol.
Tibet végre szabad legyen,
Tündököljön fenn a hegyen!
Csin Csüng elvtárs hova megyen?
Nincsen helye fenn a hegyen!
Pálcikával sok rizst egyen,
Hasa attól jó nagy legyen!
Kutya húsából is vegyen,
Lelküdvéért sokat tegyen!
Asztal mellett bőszen ülök,
Verset írni épp készülök,
Kínrímeket mostan szülök,
Versírásban megőszülök.
