Heten voltunk jó testvérek,
Köztük én a kis legkisebb.
Kicsi voltam, dédelgettek,
Ahogy nőttem, nevelgettek.
Tanítgattak, nevelgettek,
Amit mondtak, mind megtettem.
Szép nagylánnyá cseperedtem,
Testvéreim szétszéledtek.
Szétszéledtek, messze mentek,
Boldogságot máshol leltek.
Nem sokáig voltam nagylány,
Férjhez adott édesanyám.
Barna legény neje lettem,
Nem volt túl szép az életem.
Se szeretet, se szerelem,
Csak a hitvesi türelem.
Házasságunk szép gyümölcse,
Rácz Csaba a szívem csücske.
Ő az első szép magzatom,
Szeretem Őt, nem tagadom.
Összeomlott a házasság,
Rájöttem, hogy nagy hazugság.
Nem szeretett, el is hagyott,
Lelkemben rossz nyomot hagyott.
Nagy varázsló szemben lakott,
Szívében tűz lángra kapott.
Hozzámsímult, megvigasztalt,
Feleséggé felmagasztalt.
Sok szeretet, nagy szerelem,
Biztos jó lesz, úgy remélem.
Összetettük, ami jónk volt,
De gyönyörű, mi akkor volt!
A szerelem nagyon tombolt,
Miskéri Márk előrukkolt,
Két év után megszületett,
Ennél jobbat nem tehetett.
Boldog évek jöttek-mentek,
Sok-sok izgalommal teltek.
Unalomra nem volt idő,
Mindig volt, mi lelkesítő.
Kettő gyerek, talán három,
Nevelgettük télen, nyáron.
Jó emberré cseperedtek,
Boldogságot is megleltek.
Szeretem a családomat,
Minden kedves rokonomat.
Aki szeret barátomat,
Messze hagyom bánatomat.
Bánatom, ha nincs békesség,
Hogyha széthúz a testvérség.
Boldog csak olyankor vagyok,
Minden testvért együtt látok.
Együtt látok szeretetben,
Türelemben, megértésben.
Ez a legszebb nagy ajándok,
Évről évre erre vágyok.
Sütni főzni de szeretek,
Sajnos erről nem tehetek,
Ha összejön a rokonság,
Asztalomnál nagy vigasság.
Jó száz évig éldegéljünk,
Betegséget elkerüljünk!
Sok vidám napot megéljünk!
Szerelemtől sose féljünk!
Nagyapának lássuk fiunk,
Dédanyának a nagylányunk!
Maradjunk meg fiatalnak,
Dicsekedjünk fűnek fának!
Mondani csak ezt akartam,
Talán senkit nem untattam.
Éljen a szép vendégsereg,
Erre űritsünk serleget!
