Fiatal orvos koromban történt. Külteületi rendelési napom volt, telefonhívást kaptam, hogy menjek ki az ősrekettyés szélén levő tanyára. Meleg juliusi nap volt, a tanyához vezető úton szinte folyt a forró homok, hiába ügyeskedtem, a Zsiguli belesüppedt a sívó homokba. Nem estem kétségbe, mindig volt a csomagtartómban lapát, aztán lapátoltam. A nagy melegben megizzadtam, rámtapadt a nadrág.Egy nagyobb erőfeszítésnél a faromra tapadt nadrág középen a varrásnál elhasadt, de végülis sikerült kiásnom a kocsit a homokból, majd igyekeztem a beteghez. Úgy fordultam, hogy a hasadék hátul legyen, se a beteg, se a hozzátartozó ne vegye észre. Nem így történt. A szürke nadrág repedésén átvillanó fehér gatya rögtön szembe tűnt a beteg feleségének.
-Doktor úr, ki van szakadva a nadrágja hátul.
-Tudom.
Aztán elmondtam az esetet. Utána arra gondoltam, hazamegyek, nadrágot cserélek, de meggondoltam. Az ásással vesztettem fél órát, ha hazamegyek, az újabb fél óra veszteség, a betegek türelmetlenül várnak a rendelő előtt. Huszonöten voltak. Akármennyire is dugtam a hátsómat, mind a 25 beteg figyelmeztetett.
-Doktor úr, elszakadt a nadrágja hátul.
Mindegyuknek elmeséltem az esetet. Emlékezetes napom volt.
