A hajléktalanok a társadalom lelkiismerete, akkor ébred, amikor a természet nyugovóra tér. Tavasztól őszig nem háborog, de amikor beköszönt az első, igazán fagyos, dermesztő éjszaka, akinek fedél van a feje fölött belegondol, milyen gyötrelmes lehet a szabad ég alatt éjszakázni. Tetőzi a lelkiismeretfurdalást, hogy a média szinte naponta foglalkozik velük, közli, mikor, hol, melyik hajléktalan fagyott meg, a tisztes honpolgár beleborzong az eseménybe.
De kik is a hajléktalanok?
A hajléktalanok az abszolut szabadságra vágyó emberek, akik képtelenek a legkisebb alkalmazkodásra is. Nem tudnák elviselni, hogy reggel fel kell kelni, megmosakodni, időnként megfürödni, alkalmazkodni a különböző egyéniségű munkatársakhoz, rigolyás, kegyetlen főnökökhöz. Nem akarnak rettegni a gáz és villanyszámlástól, az APEH-től. Nem akarják látni, hallani a média olykor ellentmondásos, értelmetlen műsorait, egyszóval abszolut szabadok akarnak lenni. A szabadságért cserében lemondanak a meleg szoba kényelméről, a varázsdoboz bűvöletéről, a rendszeres étkezésről, tisztálkodásról, kockáztatják egészségüket, életüket fagyhalál által. Szomorú!
-Tudom a megoldást!
Minden városban létesíteni kell Hajléktalan Ellátó Szolgálatot -HESZ-,ami a következőkből állna:
-Egy tábori konyha, ahol a jelentkezőnek reggel 7 és 10 óra között egy pohár forralt tejet, vagy teát, egy tabletta vitamint adnának, amihez szükség szerinti mennyiségű kenyeret vehetne az elitélt, pardon a hajléktalan, kapna még egy liter teát, amit magával vihetne. Reggelikor kapna egy jegyet, amivel bármelyik városban igénybe vehetné a fehérje, kalória és vitamin szempontjából megfelelő ebédet, valamint egy vacsora csomagot. Aki szerdán jelentkezne, kapna egy fürdő jegyet, ami a város kinevezett fürdőjében biztosítaná az alapos tisztálkodást és ruha váltást. Az illető itt levetkőzne, leadnáa ruháját, amit elvennének tőle, kitisztítanák, a következő fürdés után tisztítva visszakapná. Ahány hajléktalan megjelenik az ellátó szolgálatnál. annyi éjszakai szállást is kellene biztosítani. A szállás modulszerüen összerakható 60x60x200 cm-es hálóhelyiségből állna, aminek a szellózését, belső hőszigetelését biztosítanák. Az illemhely a nagyobb gond, ugyanis helytakarékosság miatt olykor emeletesre épített hálókomplexusról éjszaka lejárni, felmenni, akár többször is pl vizelni, gondot jelentene, ezért szelepes kacsákat kellene biztositani, amibe a folyadék be tud menni, de kijönni nem. A nagydolog elvégzésére a város nyilvános illemhelyét használnák, ami köré települne a szállás. A hajléktalanoknak a taposós rendszerűt ajánlanám, mert azt könnyű tisztán tartani, és mindenki tudná, hogy az a hajléktalanoké és nem használná.
Előfordulhat, hogy egy-egy városban nagyobb számú hajléktalan jelentkezik ebédre, akik valószinüleg ott is akarnak éjszakázni, ilyenkor át lehet csoportositani a hálómodulokat. A hálóhelyeket fűteni nem kellene, hisz kis űrtartalmuk miatt az emberi test hamar felmelegítené komfortosra.
A megoldás jó vagy rossz, nem tudom. Lehet, hogy a hajléktalanok jelentős része még ezt a kevés kötődéssel, alkalmazkodással járó lehetőséget sem venné igénybe, de nem háborogna a társadalom lelkiismerete hallván egy hajléktalan szomorú fagyhalálát, mondván, miért nem vette igénybe a HESZ-t, a Hajléktalan Ellátó Szolgálatot.
