Igen. Cipi Livni nem biztos, hogy magyar származású volt, bár az is meglehet, ugyanis édesanyja, aki valószínű nagyon rossz körülmányek közt élt, amikor megszületett, pár napos korában beadta Pécsi Szülészeti Klinika csecsemőgyüjtő ládájába. Koraszülött volt és kissúlyú.A bába amikor meglátta, azt akarta mondani, hogy jajj de pici, de összeakadt a nyelve, és így szólt. Jajj de cipi! mindjárt oda is adta a nővérnek, tegye tisztába, fürdesse meg, pólyázza be. A nővér pösze volt és sok mássalhangzó, sőt betűsorozat helyett is gyakran mondott " v"-t. Miután rendbetette a csöppséget, meg volt elégedve a munkájával, a pólyázó asztalra tette, azt akarta mondani, így ni, de összekeverte a hangokat, és így szólt: lívni!.
Eljött az ideje, hogy nevet adjanak a kislánynak. Úgy mégsem hívhatták, hogy Péntek Hajnali Félegyután Ötperc.
-Mit iv mondtá neki először?
-Azt, hogy pici.
-Nem, nem, azt mondtad, cipi. Legyen az első neve Cipi!
-És te mit mondtál neki először?
-Livni.
-Akkor legyen a második neve Livni!
Így lett a csöppség neve Cipi Livni. Bár koraszülött volt, de ép, egészséges, szép kisbaba volt, így hamarosan átadták a csecsemőotthonnak. Ott dolgozott egy fitalasszony, akinek akkortájt született kisbabája. Nagyon sok teje volt, nem tudta elfogyasztani a csemetéje, így elhatározta, hogy az egyik cicijét odaadja ennek a kis lemaradottnak. Az éltető anyatej megtette a hatását. A kis Cipi hamarosan elérte a súlyát, szép, fekete szemű, fekete hajú, kreolos bőrű kislány lett belőle. Nem is sokáig volt a csecsemő otthon lakója. Jöttek a gyereket örökbefogadni szándékozók. Az egyik házaspárnak nagyon megtetszett az érdekes nevű szép kislány, magukhoz is vették az alig hároméves leánykát. Az örökbefogadók etnikai szempontból nem tartoztak Magyarországon a többséghez. Hazafias érzelmeik egy ősi, sokat szenvedett keleti néphez kötődtek. Néhány hónapra az örökbefogadás után áttelepültek Izraelbe.
A kis Cipi Livni nemcsak szép, de okos is volt, iskoláit dícséretes eredménnyel végezte. A családi nevelés belé oltotta népe iránti hűséget, szeretetet. Kapcsolatba került egy párttal -hogy melyikkel, nem írhatom le, mert esetleg némelyek tisztességtelen kampányfogásnak tekintenék- , ahol felfigyeltek a hazafias érzelmű tehetséges fiatal lányra. Nem csoda, hogy pártja a külügyi tárcát adta neki. Elvállalta!
Az ország válságos helyzetbe került. Háború tört ki népe ősi ellenségével, a palesztinokkal. Én tudom, hogy ezt a konfliktust sikerrel oldja meg, mert magyar anyatejjel szívta magába azt a képességet, hogy Magyarországon kívűl sikeres legyen.
Így volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utána!