Barna Árpád Ferihegyen
Dubaiba büszkén megyen,
Nincs mellette életpárja,
A szállodát nagyon várja.
Repedt sarkú buta liba,
Marcsa gyere Dubaiba!
Vár bennünket szép kaliba
Meglásd nem lesz semmi hiba.
Mit ad Isten, uram fia,
Sorban ott áll szomszéd Giza!
Szomszédasszony nagy hírharang,
Árpád szívén nagy a harag.
Hogy és mint vagy szerbusz Árpád.
Ki ez a szép majdnem szűzlány?
Hol hagytad a feleséged?
Ugye nincsen ellenséged!
Unokahúg ez a nagylány,
Vele leszek, nem lesz magány.
Csak beszélünk, beszélgetünk,
Egymás mellé le nem fekszünk.
Drága tündér, szép Gizike,
Ígérjed meg most izibe!
Arról szót se, amit láttál!
Ugye semmit nem is láttál!
Jajj de szép is e történet,
Alig várom , hazaérjek.
Nem mondom el én senkinek,
Csak kit látok mindenkinek.
A harangok zúgnak búgnak,
A népek meg összesúgnak.
Széles, fényes szép nagy konyha,
Bosszút forral Örzse kontya.
Hatvan éves lett a lelkem,
Befizettem, elengedtem,
Vakon bíztam hűségében,
Makulátlan szép lelkében.
Elárult a galandféreg!
Halálosan dúl a méreg!
Árpád, ezt még nagyon bánod,
Ha lesz időd még megbánnod!
Olyan e kés, mint egy szablya,
Árpád biztos jól megkapja.
Örzsét csalfán megölelte,
Mikor megállt lélegzete.
Baleset volt, egyértelmű,
Barna Árpád nagy könnyelmű.
Cigánylányra éppen lesett,
Véletlenül hanyatt esett.
A nagykés meg éppen ott volt,
Itt a százas, ha nem így volt.
Szegény Árpád beleesett,
Így történt e szörnyű eset.
