Nincs itt magas Himalája.
Tenger sem mos habot rája,
Mégis kedves, mégis szép,
Majdnem mindig kék az ég.
Otikának patikája,
Tót Pistának Katikája,
Klárikának szép ruhája,
Himringyóknak utcalánya.
Tavasszal van sok virág,
Rügyet fakaszt minden ág,
Hazarepülnek a fecskék,
Kivirulnak a menyecskék.
Ifjú hölgyek megszépülnek,
Legény mellé odaülnek,
Vén bakkecskék rábámulnak,
A látványtól elkábulnak.
Férjet kapnak a szép lányok,
Oldódnak a nagy talányok.
A nagyböjtnek régen vége,
Oltár el menjünk végre!
Fiskálisnak nincs sok dolga,
Perre nem megy úr se szolga.
A doktor csak heverész,
Nagy járvány az egészség.
A kocsmáros meg arat,
Töltöget sok poharat,
Kertész, művész, építész,
Alkotásra minig kész.
A papunk meg naphosszat
Gyóntatja a lányokat.
Kivel, mikor, meddig hogyan?
Munkáját végzi komolyan.
Holtig tanul a jó pap,
Így lesz mindig okosabb.
A jó Isten megbocsátja,
Ha szolgának van hibája.
Legjobb ember a földműves,
A munkája igen kényes,
Nem dolgozna,nem is ennénk,
E világon nem is lennénk.
Hosszú voltál gonosz tél,
Jajj de jó, hogy elmentél,
Leány, asszony itt maradtak,
Ici picit meghervadtak.
Szeretném, ha virulnának,
Férfi mellett pirulnának.
Csoda víz van a zsebemben,
Boldog öröm a szívemben.
Asszony, leány ide jertek!
Szépséget most tőlem nyertek,
Nem kell hozzá semmi más,
Locsolás meg locsolás!
