Éter a tér végtelen,
Nem úgy az én életem.
Elvégezte fonalát,
Túl vagyok már odaát.
Lovagoltam a hullámon,
Két köbméter a hullámon.
Le vagyok már földelve,
Antenna áll fölöttem.
Hallgató, ha erre jársz,
Sírom előtt, ha megállsz,
Gondolj vissza életemre,
Sokat jártam a kedvedre.
Kattintottál, máris jöttem,
Mellényzsebben is elfértem.
Szokol elem volt a bérem,
Érted keringett a vérem.
Badarságot hogyha mondtam,
Komolyan azt nem gondoltam.
Sok beszédnek sok az alja,
Főleg, ha a nép is hallja.
Zene,zörej,muzsika,
Kabaré meg politika.
Időjárás,irodalom
És főtéri sokadalom.
Hetet havat,hétországot,
Frontvonalat,hátországot.
Bölcsességet,marhaságot,
Aggastyánt és ifjúságot.
Popzenét meg operát,
Háromfarkú viperát.
Szép juhásznét a szamárral,
Aljósát a szamovárral.
Illyés Gyulát, Arany Jánost,
Kodály Zoltánt,Háry Jánost,
Napoleont Tut-Anch-Amont
És királyt a bölcs Salamont.
Arafatot kedvesével,
Kisgyereket a mesével.
Apukát a kocsma ajtón,
Nagyanyókát a szakajtón.
Katasztrófát és mennydörgést,
Robbantásos világégést,
Erdőbl a madarakat,
Mélytengerből a halakat.
Mit főzzünk és mit együnk,
Molyok ellen mit tegyünk,
Hogy mondják azt angolul,
Asztalos fát hogy gyalul.
Számitógép tere-fere,
Menjünk el, de merrefele.
Múzeumok,kirándulás,
És a nagy ki-ábrándulás.
Tőzsde börze,bankrablás,
Jó Isten és imádkozás,
Mesés kelet bráminokkal,
Huszárok a lovaikkal.
Mi e földön található,
Neked adtam,te hallgató!
A világnak minden titkát
Behoztam a frekvencián.
Kaptam én is valamit,
Olykor ma is hallani:
Lenne keze,lopna is,
Szája van csak hazudik.
Mind e kincsért mást nem kérek,
Ne aludj el a mesémen!
Érdeklődve hallgatózzál,
Olykor meg is nyilatkozzál!
Kis Jóska a főnökének
Visszaszólni soha nem mer,
A gombomra nagyot sóz,
Torkomra forr minden szó.
Szidni bárkit nem lehet,
Rádióval teheted
Nem vág vissza, nincsen keze,
Meg se hallja,nincsen füle.
Neked viszont sokkal jobb,
Nem kell tovább hallgatnod.
Megmondhatod mi jár neki,
Akár zsebre is teheti!
Hidd el kedves hallgató,
Mindketőnknek így a jó.
Mondom én a magamét,
Mondd te is a magadét!
Szóhoz nem jut Laura,
Mogorva férj az ura.
Féltve őrzött a titka,
Nekem mégis elmondja!
Arcom lenne, pirulna.
Öntsed ki a mérgedet!
Ne mérgezd a szívedet!
Engem szidjál,senki mást!
Tőlem nem kapsz megtorlást.
