refokomp

   Amit írok, foglalkozásom körében tudtam meg, ezért a neveket megváltoztattam. Ezt azért tettem, mert az orvosi titoktartás kötelez, és a szereplők egyike sem oldozott fel ezalól, de a történet igaz, valódi.

   Minden nagyon szépen indult. Két fiatal egymásba szeretett. A lány kissé telt volt, de karcsú, a bőre enyhén kreolos, szelíd, csendes tekintetű volt. A fiú magas, sportos, izmos külsejű. A lány adminisztrátorként dolgozott egy ingatlanközvetítőnél érettségi után. A fiú előadó volt a polgármesteri hivatalban. Mindkettőt tisztelték, megbecsülték munkájukért, fiatalságukért, becsületességükért. Senki nem lepődött meg, amikor látták, hogy egymásba szerettek, azon sem lepődtek meg, amikor megkapták az esküvői meghívókat. Nagy lakodalom volt, 300 vendég, neves zenekar, jól felkészült vőfény. Mindenki jól érezte magát, étel, ital elsőrendű volt. A helyszín egy kicsit kommersz, egy sportcsarnokban történt a nevezetes ünnep. Azért a sportcsarnokban, mert a szülők egy kicsit takarékoskodtak. A fiatalok próbálták rávenni őket, hogy rendezzék a lakodalmat a szegedi Tisza Szállóban, de a szülők lebeszélték őket, mondván annyi pénzük nincs. A lakodalom így is csodálatos volt. A színes dekoráció elfedte az épület kissé lepusztult voltát. Ilyen transzparensek várták a vendégeket: TAMARA ZOLTÁN EGYBEKELTEK, MIND MEGHÍVTÁK KEGYETEKET; TAMARA ZOLTÁN EGYBEKELTEK, JÓT IGYATOK, JÓT EGYETEK; EGÉSZSÉGET, BOLDOGSÁGOT, ESZTENDŐRE APRÓSÁGOT!; ÉLJEN AZ IFJÚ PÁR!; A MENYASSZONY NE PIHENJEN,ZSEBE PÉNZZEL TELE LEGYEN! A vendégek jól érezték magukat, és bőséges ajándékkal fizették meg a mulatságot. Az örömapák, örömanyák a menyasszonytánckor szerény összeget  adtak, exkuzálták is magukat, hogy a lakodalomnál kiköltekeztek, nem maradt több pénzük.

   - Nem baj apuka, mi így is nagyon boldogok vagyunk.

   Valóban nagyon sok pénz gyűlt össze a menyasszonytánckor, senki sem adott öt számjegyűnél kevesebbet.

   A lakodalom után a harmadik napon az ifjú pár elment nászútra a Maldiv Szigetekre. Az üdülőparadicsomban jól érezték magukat, bár ahhoz képest, hogy új házasok voltak, keveset foglalkoztak egymással.  A fiatalasszony az elegáns ruhaszalonokat és az ékszerüzleteket látogatta, az újdonsült férj a kaszinókat, szerencsejáték termeket. Végül is sikeres volt a nászút, igaz, a menyasszonypénz mind elment, de a fiatalasszonynak lett sok szép ruhája, gyönyörű ékszerei, a férj pedig tele volt élményekkel,Játék, nyeremény, veszteség, de a veszteséget elfeledte, csak a nyereményre és a játék örömére emlékezett.

   Itthon az örömszülők sem tétlenkedtek. Úgy gondolkodtak, a fiataloknak legyen jobb, mint nekik. Ők nem kaptak lakást, házat, amikor indultak, az ő szüleiknek erre nem volt pénzük. Házuk a saját erejükből lett, igaz, érdekes, romantikus helyzet volt. Mindketten vállalatnál dolgoztak, keresték a pénzt, amit építőanyagra költöttek. Négy család fogott össze. Megvolt a ház terve, megfogadtak egy kőművest, aki csak a legkényesebb munkát végezte el, a többit csak irányította és ellenőrizte, hogy megfelelő e, igaz, ezért a tevékenységéért pénzt kért, de még így is töredékébe került a ház felépítése, mintha építővállalatra bízták volna, és abban is biztosak voltak, hogy jó minőségű és mennyiségű anyag került a házba. Romantikus volt, mert nemcsak munka folyt, hanem munka közben tréfa, beszélgetés, jó evés, iszogatás, és boldoggá tette őket a munka, a teremtés öröme, igaz hétfőn mindig fáradtak voltak, de négy év alatt mind a négy családnak kertes családi háza lett, és büszkék voltak rá, hogy azt ők építették. Nos, a fiatalokat ettől a hétfői fáradtságtól akarták megkímélni, amikor elhatározták, hogy lakást vesznek nekik. Mikor megtudták a keresztszülők, hogy a szülők lakást vettek a fiataloknak, nem akartak lemaradni, azt mondták, mi meg berendezzük.

   Hazaértek a nászútról a fiatalok.

   -Hogy éreztétek magatokat gyerekek?

   -Nagyon jól, nézd anyuka milyen sok szép ruhát vettem, nézd ezt a gyönyörű nyakláncot, meg ezt a karkötőt, meg ezt a gyönyörű medált!

   -Gyönyörű, de egy vagyonba kerülhetett!

   -Nem volt olcsó, de futotta a pénzünkből, meg Zoltán nyert is a ruletten, hozzásegített.

   -Igazad van, annak idején én nem kaptam ilyent, minden pénzünk a házba ment, legalább te legyél boldog, meg Zoltán. Amíg nyaraltatok, mi sem tétlenkedtünk, nemsokára megérkeznek Zoltán szülei is meg a keresztszülők is, aztán elmegyünk sétálni.

   -Sétálni? Nem szoktatok sétálni, vagy dolgoztok, vagy pihentek.

   -Most mégis sétálunk. Itt van ez a szép park, az egyik felén az idősök üldögélnek a padokon, a másik fele játszótér. A park körül új lakóházak vannak, fiatal házasoknak tervezték, öröm itt lakni, az unokák hancúroznak a játszótéren, a nagyszülők pihengetnek a padon, és szemmel tartják unokáikat, nehogy baj történjen. Menjünk be ebbe a házba!

   -Miért pont ebbe?

   -Mer ez olyan szimpatikus.

   -Menjünk!

   A népes csoport megáll egy lakás ajtaja előtt, majd  Tamara édesapja elővesz a zsebéből egy kulcscsomót.

   -Tessék kislányom, ez a tiétek.

   -Ez a mi lakásunk?

   -A tiétek, engedj be bennünket!

   Kinyitotta az ajtót, egy kétszobás összkomfortos berendezett lakás volt mögötte. Mind a tízen beléptek, az egyik szobában megvolt terítve, körbeülték az asztalt.

   -Kislányom, ez mind a tiétek.A lakást mi vettük közösen Zoltán szüleivel, a berendezést a keresztszülők.

   -Szóhoz sem jutok, köszönöm, köszönjük, nagyon köszönjük mindenkinek, hogy tudjuk mindezt meghálálni?

   -Dolgozzatok becsületesen, iparkodjatok, mint mi, legyenek okos, szép gyerekeitek, akiket neveljetek, tanítassatok, hogy olyan értékes felnőttek legyenek, mint mi, vagy mint ti, akkor tartósan boldogok lesztek, aztán rólunk se feledkezzetek meg, amikor öregek leszünk, már nem tudunk dolgozni, betegek leszünk, esetleg magatehetetlenek, akkor adjátok vissza a segítséget, amit mi adtunk most nektek!

   A fiatalasszony sírva fakadt az örömtől, a meglepetéstől, a boldogságtól.

   -Meglátjátok, nem csalódtok bennünk, olyan jók leszünk hozzátok, mint amilyenek ti vagytok, és az unokákban sem csalódtok, szépen neveljük őket, értékes, illedelmes, jószándékú felnőttek lesznek, akik hálásak lesznek nekünk, de nektek is .

   -Most akkor üljünk le , és fogyasszuk el ezt a finom ebédet, aztán meséljetek, mi volt, hogy volt.

                                                 ***

   A nászút után visszazökkentek a fiatalok a hétköznapi életbe. Tamarát már várták a munkahelyén, Zoltánt meg a polgármesteri hivatalban. Mindenki irigyelte őket.

   "Képzeljétek, a Tamara meg a Zoltán a Maldív Szigeteken voltak nászúton, a Tamara ruhákkal, ékszerekkel jött haza, a szülők meg berendezett lakással várták őket. Na ezeknek csak megszületni volt nehéz!"

   Hónapok múltak el, de Tamara nem esett teherbe, pedig Tamara apukája gyakran kérdezte, nem mutatkozik még a kis trónörörkös? Tamara nem is bánta, hogy nem esik teherbe, félt, hogy a terhesség elrontja a csodálatos szép alakját, leköti az idejét, kevesebbet járhat vásárolni, bárokba szórakozó helyekre, kevesebbszer mutathatja szép ruháit, gyönyörű alakját. Persze a gyermektelenséghez az is hozzájárult, hogy otthon Zoltán hanyagolta az új asszonyt, jobban érdekelte a rulett, a póker, de még a félkarú rabló is. Ha elmentek bálba, vagy szórakozó helyre, Zoltán rögtön a kártyaszobába, vagy a rulett terembe ment, közben a férfiak körülrajongták Tamarát, a csodálatosan szép fiatalasszonyt,Zoltán nem törődött vele, hisz mindig szem előtt volt, és a férfiak nem mentek túl a bókoláson, udvarláson, szórakoztatáson. Bár mindkettőjüknek volt jogosítványa, autót nem vettek, nemcsak a kiadás miatt, a legfőbb szórakozásuk az volt, hogy szépen felöltöztek, taxit hívtak, mint a főurak beültek a hátsó ülésre, és elvitették magukat Szegedre, Kecskemétre, vagy éppen a fővárosba valamelyik kaszinóba, ahol mindkettőjük kiélhette szenvedélyét, Zoltán a szerencsejátékot, Tamara a bájolgást, magamutogatást, tetszelgést a szépséges hercegnő szerepében. Az életük kiegyensúlyozott volt, látszólag gondtalanok voltak. Gyerek még nem mutatkozott, majd később. Tamara jóhiszemű és jó szándékú volt Zoltánnal szemben, aki szinte csak a szerencsejátéknak élt, és egyre többször részegedett le. Zoltán elnéző és jó szándékú volt Tamarával szemben, aki minden pénzét ruhára, ékszerre költötte, és amikor csak tehette, bárokban díszelgett. Nagyon jól érezte magát, amikor úgy néztek rá, mint egy királynőre, csak a korona hiányzott a fejéről.

   Persze ehhez az élethez az adminisztrátori és az előadói fizetés kevés, főleg, ha a férj italozik is, és időnként a heroin bódulatát is élvezi, a feleség meg nem tud ellenállni a gyönyörű ruháknak, a drága ékszereknek.

   -Zoltán, ne haragudj, láttam egy nagyon szép estélyit, a szívem szakad meg érte, adjál rá pénzt, meg láttam egy gyémánt diadémot, nem tudom otthagyni, adj egy kis pénzt!

   - Nagyon szívesen adnék, de nekem sincs, nekem is adósságaim vannak.

   Látva Tamara, hogy ily módon nem tud pénzhez jutni, bement a bankba, ahol kölcsönt akart felvenni, megtehette, hisz a lakás fele  az ő nevén volt, ami jelzálogként fedezte a kölcsönt. Megdöbbent, amikor tudatták vele, hogy a lakás másik fele már el van zálogosítva, azt Zoltán  zálogosította el. Rosszul esett neki a dolog, de napirendre tért fölötte. Végül is ő ugyanazt cselekedte, mint Zoltán. Jó szándékú, jóhiszemű volt. Majd elfelejtem mondani, hogy az évenkénti tengerparti nyaralás soha nem maradhatott el, ahol mindketten hódolhattak pénzt rabló olthatatlan szenvedélyüknek. Minden esetre most fellélegezhettek, másfél millió ütötte mindkettőjük markát, így életvitelüket zavartalanul folytathatták. Úgy gondolták, a banktól felvett összeget majd visszafizetik. A bank olyan megállapodást kötött velük, hogy a kamatot rendszeresen  fizetik, a tőkét meg amikor nagyobb összeg áll a rendelkezésükre. A bank ráállt erre a megoldásra, tulajdonképpen a kihelyezett pénz állandóan hozta a hasznát. Persze a hárommillió forint elment, és nem maradt pénz sem a rezsire, sem a kamatra, sem az életvitelre, pedig mindkét ember szenvedélye volt ez az életforma. Tamara ismét pénzt kért Zoltántól.

   -Zoltán, ne haragudj, de kellene egy kis pénz, tudod az a gyönyörű gyémánt, meg a marokkói nyaralást is be kellene fizetni.

   -Már ne is haragudj, de már a múltkor sem tudtam adni, akkor most hogy tudnék, épp azon gondolkodtam, hogy én kérek tőled. Tamara mélyen elszomorodott, honnan szerezzen pénzt! Mondanom sem kell, hogy ekkorra már egyiküknek sem volt állása. Mivel a hét utolsó napjait bárokban töltötték, hétfőn a teljesítményük nulla volt, szerda, csütörtök, amikor ért valamit a munkájuk, pénteken gondolataik már a kaszinókban jártak. Az ingatlanügynökség főnöke szólt Tamarának, hogy igyekezzen, mert a lassú ügyintézés miatt elmaradnak a kliensek, ami a vállalat anyagi sikerét rontja. Tamara megígérte, de semmi nem változott, a főnök ismét szólt, ekkor Tamara hozzám fordult, hogy ki van merülve a sok munkától, vegyem táppénzre, csak két napra, utána regenerálódik. Majdnem minden hétfőn, kedden táppénzen volt. A főnöke most már szabadulni akart tőle, addig figyelte a munkáját, míg sikerült összehozni egy fegyelmit, aztán egy másikat, ami alapján el is küldte, így nem kapott sem végkielégítést, nem mehetett munkanélkülire. Nem is bánta, hogy nem volt munkája, úgy érezte, ő a város királynője, és egy királynőhöz nem illik a munka. Zoltánnal hasonló volt a helyzet. A polgármesteri hivatalban az ügyeket 30 napon belül el kell intézni, de ha valaki  hétfőn, kedden bamba, akkor nem megy a munka, ha lassan megy is, sok hiba adódik. A polgárok részéről sok a reklamáció, a bejelentés, ami rossz fényt vet a polgármesterre. A jelenlegi polgármester a jövő ciklusban is a helyén szeretne maradni, nem tűrheti, hogy valamelyik munkatársa miatt elégedetlenek legyenek a polgárok, így Zoltánt is fegyelmivel elbocsátotta. Zoltán sem bánta, hogy nincs állása, így minden idejét a szenvedélyére fordíthatta, csak mindkettőjüket az zavarta, hogy elapadt ez a pénzforrás is, így nem tudták folytatni a megszokott életvitelüket, pedig a kiadás sok volt, rezsi, kaszinók, bárok, ruha, ékszer heroin, kártyaadósság. Mint mondtam, Tamara ismét elszomorodott, és elgondolkodott, hogy honnan szerezzen pénzt, ismét Zoltánhoz fordult.

   -Ne haragudj, gyűlnek a számlák, a szalonban is tartozásom van, a bank is már másodszor küldi a felszólítást, adjál pénzt!

   Zoltán indulatos lett, már egy hete nem kapta meg a heroin adagját.

   -Honnan az Isten haragjából adjak pénzt, nekem sincs, nekem is adósságaim vannak, épp most akartam tőled kérni!

   Tamara ismét elszomorodott, és elgondolkodott, majd felcsillant a szemében a remény, sok szép ékszere van, azokat beviszi a zálogházba, a summa ismét biztosítja a szokásos életvitelt. Másnap ismét lett pénzük, Tamara befizette a számlákat, rendezte a ruhaszalont, és egy szép összeget az asztalon a hamutartó alá tett, amit Zoltán annak rendje-módja szerint zsebre vágott. Tamara nem bántotta Zoltánt italozása, szerencsejáték függősége, drogozása miatt, jószándékú, jóhiszemű, elnéző volt vele szemben, ezért Zoltán is elnéző volt Tamara hivalkodása, mulatozásai, esztelen pénzköltéseivel szemben, főleg úgy, hogy amikor pénzzavarban van, Tamara kisegíti, lehetővé teszi, hogy kielégítse szenvedélyét. Ismét kiegyensúlyozott volt a család. Szabadok voltak, nem kellett dolgozni. A második, ha nem az első otthonuk a Pipacs Bár volt, szinte minden éjszakát ott töltötték, Tamara mint királynő, Zoltán mint a rulettszoba géniusza. Sokat játszott, de többnyire veszített, nemcsak azért, mert a szerencse ritkán szegődött mellé, de főleg a kártyajátékhoz komoly agymunka szükséges, ami sem alkohol, sem kábítószer hatása alatt nem megy. Hiába kapott Tamara , sok pénzt az ékszerekért, elfogyott, ismét a szokásos jelenet zajlott le.

   -Zoltán, megint összejöttek a számlák, segítsél ki egy kis pénzzel

   -Már megint ezzel jössz, hogyan segítenélek ki, mikor most veszítettem pókeren egy fél vagyont.

   Tamara ismét elszomorodott, és elgondolkodott, hogyan szerezhetne pénzt. Lakás nincsen, állás sincsen, ékszer mind a zaciban, csak ő van, az ő teste, gyönyörű alakja. A Pipacs Bárban jó néhány  anyagilag tehetős férfi csak arra várt, hogy igent mondjon, úgy érezte, itt van most az idő, hogy kihasználja a lehetőséget. Mint minden szombat este, most is a Pipacs bárban voltak, Zoltán rulettezett, Hajer Kázmér nagyvállalkozó most is tette a szépet Tamarának, de nem kis meglepetésére Tamara így válaszolt:

   -Ha te is úgy akarod, hétfőn veled alszom, csak mondd meg, hova menjek!

   -Legyél este 8-kor A szegedi Tisza Szállóban!

   -Ott leszek, de egy kis kölcsönre lenne szükségem.

   Öt számjegyű összeget jelölt meg.

   Persze az ilyen kapcsolatok nem túl hosszú életűek, mert előbb utóbb a feleség megtudja a dolgot és válaszút elé állítja a férjet, aki mérlegeli, egy kétes értékű, bár külsőleg csinos szeretőt válasszon, vagy maradjon a család biztonságában, válassza a feleségét, a gyerekeit.

   -A hétfő esti randevú megtörtént, és jól sikerült. A szerelmi aktus sikeréről senki nem beszélt, de az öt számjegyű összeg Tamara birtokába került. Kedden délben érkezett haza, Zoltán megkérdezte:

   -Hol éjszakáztál?

   -A Melinda barátnőmnél, a férje kiküldetésben van, ő meg éjszaka fél egyedül.

   Zoltán elment hazulról, estefelé jött haza, az asztalon egy kis üzenet volt.

   -Minden adósságot, számlát kifizettem.

   Az üzenet mellett a hamutartó alatt ismét ott volt egy szép összeg, amit Zoltán annak rendje-módja szerint zsebre tett

   A Pipacs bárban látszólag semmi nem változott. Tamara, Zoltán törzsvendégek voltak. Tamara ékszereit bizsuk váltották fel. A férfiak körülrajongták Tamarát, a titkos találkozóra való felhívást Hajer diszkréten súgta Tamara fülébe. Hogy Tamarának volt e lelkiismeret furdalása, vagy nem, nem tudom, de olyan hírek terjengtek, hogy egyik kezén meg tudta számolni, házasságuk alatt hányszor közeledett hozzá a férje, és az is nyolc éve volt, fontosabb volt számára a rulett, a póker, a bridzs és a heroin. Hogy Zoltán sejtett e valamit, nem tudom, de ha sejtett is, Tamara jószándéka, jóhiszeműsége, elnézése Zoltán hazárd és drogos életvitele iránt, valamint, hogy komoly összegekkel segítette férjét, férje is jó szándékú, jóhiszemű és türelmes volt Tamara viselkedésével szemben.

   Hétfőn mindig szünnap volt a Pipacsban, Melinda férje hétfőn mindig kiküldetésben volt, és Zoltán kedden mindig pénzt kapott. A kissé lezser életvitel ismét egyensúlyba került. Gondtalanul múlt el három hónap. A gondok ott kezdődtek, hogy Kázmér felesége megelégelte a helyzetet, és beszélt az ura fejével, és válaszút elé állította. Kázmér először tagadta, majd könyörögve bocsánatot kért. Ettől kezdve csak ritkán ment a Pipacsba, akkor is távoltartotta magát Tamarától, és az éjszakákat otthon töltötte.

   Csak átmeneti gondot jelentett a Kázmérral történt szakítás, csak a Pipacsban még öt esetben megtörtént sikerrel a felajánlkozás, ennyi tehetős üzletember rajongója volt Tamarának a városban. Mikor a helyiekből kifogyott, áttette a piacát Kecskemétre, majd Szegedre, a végén még a fővárosba is. Mintegy nyolc évig volt ilyen gondtalan, izgalmas, mozgalmas az életük Az igazi gond akkor kezdődött, amikor elfogytak a rajongó, anyagilag tehetős szeretők. Az olyan szeretkezést, amiben nincs szerelem,és a partner külseje is visszataszító, nehezen lehet elviselni, de ebben segít az alkohol, néha a drog is.Az alkohol, a drog és az állandó éjszakázás hamar megöregítí az embert, Tamara külseje sem volt már olyan szép, az arca ráncosodott, nem volt rugalmas a bőre, a mellei lógósak lettek, a hasa megnőtt, de rugalmassága csökkent, így kötényszerüen borult a lába közé elfedve nőiességének lényegét. A szeretők felöltözve még szépnek látták, de a "szerelmes" éjszaka után másnaposan a zuhanyozóban előnyös ruhák és smink nélkül kiábrándító volt a látvány. A szeretők rájöttek, hogy a feleségük ilyen szituációban sokkal szebb. Az is rontott Tamara értékén, hogy mindenki tudta, hogy számtalan szeretője volt, bárki megkaphatja, csak pénzkérdés az egész. A rajongók elmaradtak, és ha vette a bátorságot, hogy valaki fülébe súgja, ha akarod, veled töltöm az éjszakát, az illető úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, az ötszámjegyű kölcsönig el sem jutott. A házaspárt ismét a csőd fenyegette. Nem volt pénz  sem rezsire sem kamatra se szép ruhára se ékszerekre se kártyára se rulettre se italra se heroinra. Tamara meg sem kísérelte, hogy pémzt kérjen Zoltántól, inkább egy kis beszélgetésre hívta meg férjét.

   -Zoltán, beszélni szeretnék veled, tudom, amilyen életmódot folytatsz, az sok pénzbe kerül, nem azt mondom, hogy én takarékos vagyok. Eddig volt bevételem, de most elapadt. A saját kiadásaimat, a közös kiadásokat, de a te adósságaidat sem tudom fedezni, nagyon szépen kérlek, segíts, gondolj ki valami használhatót. A lakáson zálog van, az ékszerek a zaciban, állásunk nincs, mit tudunk tenni, hogy létezni tudjunk?

  -Borzi.

   -Mi az, hogy Borzi?

   -Borzovicki Benedek.

   -Ki az a Borzovicki Benedek?

   -Nem ismered? Én ismerem, jónéhány kártyapartnerem fordult már hozzá, és segített nekik, nekünk is segíteni fog. Most mélyponton vagyunk, de csak átmenetileg, biztos, hogy hamarosan gazdagok leszünk, akkor visszaadjuk neki a pénzt, meg a banknak is a kölcsönt, meg lesz pénzünk mindenre, meglátod, boldogok leszünk.

   Minden esetre Zoltán optimizmusa csodálatos volt. Másnap felkeresték Borzit. Borzi a város nemhivatalos bankárja, aki nem kap pénzt sem rokontól sem ismerőstől, sem banktól, az hozzáfordul. A rossz nyelvek uzsorásnak mondják. Jó vagy rossz ember, nem tudom, nekem nem volt vele ügyletem. Nem erőszakos, senkit nem keres fel ajánlataival, őt keresik fel. Én nem török pálcát felette, inkább azok felett, akik sorozatos rossz döntés után hozzáfordulnak. Zoltán jól ismerte Borzit, tegező viszonyban voltak.

   -Szerbusz Borzikám.

   -Szerbusz Zoltán. Kézcsókom a nacsasszonynak, minek köszönhetem a megtiszteltetést?

   -Egy kis bajban vagyunk, amolyan pénzbajban, úgy tudjuk, te tudsz segíteni.

   Valóban Borzi sok emberen segített, akik betartották a szerződéseket, megállapodásokat, nem csalódtak benne, akik be akarták csapni, nem akarták visszaadni a pénzt, azokkal könyörtelen volt, azt is mondták róla, hogy nagyon nagy kamatra, évi 100 vagy akár 300 százalékos kamatra is adja a pénzt, de ez lehet, hogy csak szóbeszéd.

   -Mondjátok bogaraim, mi a gond?

   -Kellene kb úgy kétmillió.

   -Most lehet, hogy magam ellen beszélek, de a bank kedvezőbb feltételek mellett tud adni, mint én.

   -A bankon már túl vagyunk, közösen vettünk fel 3 milliót, a lakásunk a jelzálog, munkahelyünk nincs, így a bank már nem áll velünk szóba.

   -Akkor ez egy különleges szitu, de várjatok egy kicsit, ez a koponya nemcsak azért van, hogy táplálja a borzas hajamat, gondolkodom, talán találok megoldást. Figyeljetek! Csinálunk egy szerződést, aminek alapján kaptok kölcsönben egy évre 5 millió forintot. Egy év alatt biztos rendbe jöttök annyira, hogy vissza tudjátok fizetni.

   -Biztosan.

   -De azért kézhez nem kaptok 5 milliót, figyeljetek!

   Kinyitotta a páncélszekrényt, elővett 5 millió forintot. A két mulató tölteléknek tágra meredt a szeme, tátva maradt a szája.

   -Ebből az 5 millióból hármat félreteszek, az tulajdonképpen csak vésztartalék, azt akkor használnám fel, ha neadjisten valami borzalmas dolog történne, és nem  tudnátok visszafizetni a kétmilliót, akkor én bemennék a bankba, kifizetném a hárommillió tőketartozást, tehermentes lenne a lakásotok, és az adósság fejében a nevemre kerülne, de majdnem 100 %-ban biztos vagyok, hogy ez nem következik be, vállalkoztok, sikeresek lesztek, visszaadjátok a kölcsönt, a bankkal való szerződésetek változatlanul fennáll, ezt a szerződést meg a szemetek láttára összetépem. No akkor mindezt szerződésbe foglaljuk. Tessék itt van a szerződés, írjátok alá, és már vihetitek is a pénzt.

   -Borzi, mennyi kamatot számítasz fel?

   -Nézzétek, őszinte vagyok, évi 50 %-ot szoktam, de veletek jószándékú és jóhiszemű, és egy kicsit a barátaimnak is tekintelek benneteket, nem számolok fel kamatot.

   -Nem!? Azt nem lehet, legalább amennyit a bank, 30 %-ot.

   -Amennyit gondoltok, de a szerződésben 0 % van látjátok.

   Elolvastátok a szerződést? Azért a lényegét elmondom, tehát kétmilliót vettetek át, hárommilliót félreteszek a vészhelyzetre, ha a kétmilliót egy év múlva visszaadjátok, a szerződés megsemmisül, ha nem, akkor lép életbe a vészforgatókönyv.

   -De borzi, ha tied lesz a lakás, mi hol fogunk lakni?

   -Nem olvastátok el figyelmesen a szerződést, benne van, hogy bár a nevemre kerül a lakás, az életetek végéig benne lakhattok, tehát jóformán észre sem veszitek a változást.

   -Azt hiszem, a szerződés kedvező a számunkra, aláírjuk.

   -Itt van 2 millió forint, használjátok okosan, igyunk egy pohár pezsgőt a kapcsolatunk sikerére. Nem is tartalak fel benneteket, vigyétek el jó híremet! Majd elfelejtettem mondani, az elkövetkező egy évben a kamattartozásotokat én fizetem.

                                                 ***

   -Ez a Borzi valójában egy jószándékú, jóhiszemű ember, nem benne van a hiba, hanem azokban, akik rosszat mondanak róla. Áldjuk a jó Istenünket, hogy hozzávezérelt.

   A könnyelmű párra ismét jó világ köszöntött, lett pénz mindenre, kifizették a számlákat, az egyik gyémánt bross is visszakerült Tamara nyakláncára, ismét ott volt a helyük a Pipacsban. Tamara villogott, és nem bánta, hogy kevesebb volta hódoló, büszke volt magára, hogy nem kellett senkinek felajánlkozni. Zoltán még jobban belevetette magát a kaszinó életbe, és nem volt gond megszerezni az "életmentő" heroint sem.

   Kétmilliót kimondani sok, de elkölteni egy olyan párosnak, mint Zoltán, Tamara, nem sok, és az idő, ha kellemesen telik, repül. A mozgalmas gondtalan, mulatós napok feledtették, hogy közeleg az idő a pénz visszafizetésére. Vállalkozás, sikeres vállalkozás szóba sem jött, a pénz nem gyarapodott, hanem fogyott, fogyott, elúszott. A határidő előtt 2 nappal Borzi telefonált, hogy holnapután várja az összeget. Visszük, válaszolta Zoltán, de maga sem hitte, hogy így lesz.

   A fizetési határidő után egy hónappal Borzi bement a bankba, és kifizette Zoltánék tőketartozását, így a lakás tehermentes lett, majd bement a földhivatalba, vitte a szerződést, hogy írják a nevére az illusztris ingatlant, mert a tulajdonosnak kölcsönt adott, amit határidőre nem fizettek vissza, így az ingatlan már az övé. A földhivatal tudomásul vette, de kiértesítette Zoltánékat, hogy a dokumentumokat mutassák be, ami bizonyítja, hogy visszafizették a kölcsönt, amennyiben két héten belül nem mutatják be az iratokat, az ingatlan Borzovicki  Benedek tulajdonába kerül.

   Zoltánék a levelet megkapták, de nem tudtak vele mit kezdeni. Három hét múlva Borzi ismét telefonált.

   -Ne haragudjatok, de nevemre került a lakásotok, de ne zavartassátok magatokat, amíg éltek, benne lakhattok, szerény lakbért számítok fel, havi 30 ezret.

   -Ne haragudj Borzi, de úgy összejöttek a dolgok, hogy nem tudtunk fizetni.

   -Nincs gond, majdcsak lesz valahogy.

   Szomorú napok jöttek a könnyelműekre, semmire nem volt pénz, nem tudtak járni a Pipacsba, Zoltán szenvedett, mert nem volt kártyapénze, heroinra sem tellett, Tamarának nem lett új ruhája, a diadém is visszavándorolt a zaciba, a számlák gyűltek, de senki nem fizette. Tamara úgy döntött, megfürdik, levetkőzött, belenézett a tükörbe, az arca ráncos volt, a mellei lógtak, a hasa nagy volt, de lógó, kiábrándult önmagából, sírva fakadt, elmúlt a fiatalság, elmúlt a szépség, talán mindezért kárpótolnák a gyerekek, de nincsenek, pedig egy nőnek az a hivatása, hogy szüljön, szép, okos gyerekeket neveljen. Most ismerte meg igazán önmagát, lehasznált, üres, értéktelen, léha nő. Megnyitotta zuhany csapját, de csak hideg víz jött, kikapcsolták a gázt. Két nap múlva a vizet is kikapcsolták, hétvégén már villany sem volt, csak egy halvány fényű gyertya pislákolt az asztalon. Zoltán a heroin hiány miatt csak ült a sarokban és bámult a semmibe. December vége volt, az emberek sürögtek az utcán, csomagokkal jártak-keltek, vásároltak, karácsonyi dallamok zsongtak a levegőben. A boldogság, a szeretet töltötte be az emberek lelkét. Tamara belegondolt, se gyereke, se családja, se karácsonya, egy öregedő, kikopott szajha, akit az ura soha nem szeretett, gyereket sem akart tőle, még csak féltékeny sem volt, amikor megcsalta, semmibe vette, egy adag heroint többre becsült, mint őt, most is csak bámul a semmibe, mint egy kiégett ház. Nem tud aludni, csak altatókkal. Semmiben sincs öröme, a múltjára visszagondolva se vigasztalódik, a valóság szomorú ijesztő és kilátástalan, és a holnap még talán borzalmasabb lesz. Nincs gáz, nincs víz, nincs villany, December 24-e van, kint mínusz tíz fok, bent sem sokkal több. Zoltán a jobb felső sarkot bámulta, Tamara a szoba egyik sarkában ült, a másik sarkában Zoltán. Egymást nézték üresen, bambán, talán semmi nem járt az eszükben. Éjfélkor az utca benépesedett, éjféli misére mentek, a harangok zúgtak, a szobájukban egy gyertya pislákolt, mint a reménységük, mind a ketten nagyon fáztak.

   -Zoltán, nincs valahol egy kis konyakod, nagyon fázom, attól talán kimelegszünk.

   -Nem tudom, keressük meg együtt!

   Keresték, kutatták, mint Móricz Zsigmond novellájában édesanya a hét krajcárt. Már hajnal volt, amikor az ágyneműtartóban találtak egy üveggel, Zoltán rögtön megitta a felét, a másik felét Tamarának adta, aki nagyon fázott, egyhuzamban megitta, a szesz kimelegítette őket, lefeküdtek, de álom nem jött a szemükre.

   -Zoltán, alszol?

   -Nem, nem jön álom a szememre.

   -Van altatóm, vegyünk be!

   Mind a ketten bevették az altatót, nem számolták, hogy mennyit. Most már ki is melegedtek, el is álmosodtak. Szomorú, mély, örök álomba aludtak.

                                              ***

 Karácsony első napja családi ünnep, mindenki otthon van, ajándékozás, finom ételek, boldogság, szeretet.Karácsony másnapján a családok felkerekednek, meglátogatják rokonaikat, barátaikat, szeretteiket egy kis csevegésre, ajándékozásra, örülni egymásnak. Zoltán szülei is elindultak, hogy meglátogassák fiúkat, menyüket. Be akartak menni, de nem tudtak. Zoltán édesanyja rosszat sejtett. Kérdezte a szomszédokat, akik azt mondták, látták őket tegnapelőtt reggel hazajönni, de nem látták őket elmenni, mozgást sem észleltek a lakásban. A szülők csengettek volna, de nem szólt a csengő, verték az ajtót, de senki nem reagált rá, végül elhatározták, hogy rendőrt hívnak és a jelenlétében betörik az ajtót.

   Borzalmas látvány fogadta őket. Tamara vastagon felöltözve, távolba meredő üveges szemmel bámult Zoltánra, aki ugyanúgy feküdt az ágyában, mint Tamara. Az édesanya a fiához rohant, aki már merev volt, szólította, de nem reagált, utána a menyéhez rohant, majd zokogásba tört ki és összeesett. Férje rögtön mentőt hívott. A mentők néhány percen belül kiérkeztek, megvizsgálták a szerencsétleneket, és közölték a szülőkkel, hogy sajnos nem tudnak segíteni, mert majdnem két napja halottak, merevek és már hullafoltok is vannak rajtuk. A boncolás a halál okát altató és alkoholmérgezésben adta meg. A család, a rokonok, de az egész város nagyon sajnálta őket.

   Mindenki szomorú volt a haláluk miatt, csak Borzovicki Benedek volt közömbös  az eset iránt. Megjelent a hagyatéki tárgyaláson, bemutatta a szerződést, a tulajdonlapot, ami bizonyította, hogy ő a lakás jogos tulajdonosa már fél éve, a bánattól megfáradt szülőknem reagáltak rá.

                                       ***

   Borzi felújította a lakást, és árúba bocsátotta, hamarosan jöttek is a vevők, elmondták, hogy a fiúknak, meg a menyüknek akarják megvenni, egy hete volt a lakodalmuk, jószándékú, rendes fiatalok, most nászúton vannak, meglepetés lesz számukra, megérdemlik.

   -Mennyiért adja Borzovicki úr?

   -Tíz millió.

   -Kilencet tudunk adni érte.

   -Lássák, milyen jószándékú, jószívű ember vagyok, odaadom maguknak kilencért a fiatalokra való tekintettel.

   Örültek az idősök, csak azt felejtették el, hogy a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Utóirat:

  Néhány héttel ezelőtt bejött hozzám Borzi valami kis egész6ségügyi problémája volt, a kíváncsiság nem hagyott, megkérdeztem.

   -Borzi, a Zoltánéknál miért vállalta magára a kamattörlesztést?

   -Ha nem fizetem a bankot sem én, sem a rosszúlfizető Zoltánék, akkor a bank tulajdonába került volna a lakás, elveszett volna a kölcsönöm fedezete.

   -Miért nem kért kamatot, nem szokás kamat nélkül kölcsönadni?

   -Tisztában voltam, hogy akár kérek kamatot, akár nem, nem fogják visszafizetni a kölcsönt, a hasznom csak a lakás lesz, ebből a szempontból mindegy, hogy van kamat, vagy nincs kamat.

  - Kényes kérdés, az a hír járta, hogy Tamara a maga szeretője volt, azért adott ilyen kedvező kölcsönt Zoltánéknak.

   -Ugyan  doktor! Nekem szép feleségem van, három szép gyerekem, nekem első a családom, utána az anyagi siker a munkámban.

  - Miért nem tette ki őket a lakásból mindjárt, amikor nem fizettek, akkor hamarabb el tudta volna adni a lakást?

   -Világos volt, hogy tragédia lesz, ha a szenvedélyüknek nem tudnak élni, amihez pénz kell, pénzt meg már sehonnan nem tudtak szerezni, a tragédia hamar bekövetkezik. Ha én kiteszem őket, akkor az emberek azt mondták volna, azért történt, mert a Borzi gonosz volt, így meg csak a sorsot hibáztathatják.

   Elgondolkodtatóak voltak Borzi válaszai, úgy tűnik valóban nemcsak azért van a koponyája, hogy kócos haját táplálja. Másfél év alatt így is hatmillióból kilencet csinált.