Kislányom a Marcsika megkért. hogy elalvás előtt meséljek neki. A következő mesét találtam ki:
-Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, a nagy kék hegyeken túl, a Világ végétől egy kicsit beljebb volt egy hercegség. A hercegséget úgy hívták, hogy Ergenbergencia. Ebben a hercegségben élt egy szegény juhász a kislányával. A kislányt úgy hívták, Csillag Hajnalka, az édesapja meg a Csillagszemű Juhász volt.
A juhász minden reggel kihajtotta a nyáját legelni, hajnalka meg kihajtotta a libáit szintén legelni a rétre. Így ment ez évről évre. Hajnalkának rövid szoknyácskája volt meg bő ujjú blúza, és mindig mezítláb járt, mert édesapjának nem volt pénze cipőre.
-Tudod e , miért volt neki rövid szoknyácskája?
-Azért, hogy minden járókelőnek mutogassa a szép hosszú lábacskáját.
-Nem , nem volt ő ilyen mutogatós, meg járókelő sem akadt arra, aki megbámulta volna. Azért volt rövid szoknyácskája, mert mindig kora reggel hajtotta ki a libáit, amikor még harmatos volt a fű, és ha hosszú lett volna a szoknyácskája, csupa víz meg lucsok lett volna, így csak a lábikája lett vizes, sáros, azt meg megmosta a patakban.
Így ment ez napról napra, évről évre. Hajnalkából szép nagylány lett, megnőtt, szép kerek popsija lett, karcsú dereka, szép hosszú combikája, karcsú lábikái.
Közben az idős herceg meg hercegnő fiacskája is legénnyé cseperedett, szép szál legény lett, széles válla, izmos karja, délceg termete lett. Az idős hercegpár arról beszélgetett, hogy meg kellene házasítani a gyermeküket, Elhatározták, hogy rendeznek egy bált, erre a bálra meghívják az összes eladósorban levő leányt, és aki legjobban megtetszik az ifi hercegnek, ő lesz az új hercegnő. Össze is írták a lányokat, kipostázták a meghívókat, a meghívók szövege a következő volt:
Meghívó
Ezennel meghívjuk a kedves családot és legfőképpen eladó sorba került szép lányukat a május 25-én tartandó hercegi menyasszonyválasztó bálunkra. Divatos szép ruha, elegáns viselet, hercegi udvarhoz illő, jó modor kötelező.
Ergenbergencia hercege, hercegnője
A postás el is vitte a leveleket mindenkihez, akit ismert, és ahol házasságra termett, szép hajadon volt, de Csillag Hajnalkáék olyan messze laktak meg olyan magas hegyen, hogy a postás nem is tudta, hogy léteznek, így Hajnalka nem kapott meghívót.
Az ifjú hercegnek volt egy érdekes szokása. Kora hajnalban fölkelt, fölpattant fehér lovára, aztán kilovagolt a hercegségbe. Szerette a nagy réteket, sötét erdőket, magas hegyeket. Amint így lovagolt a hercegi fennsík rétjén, megpillantotta Hajnalkát, amint éppen lábacskáját mosta a patakban. Ahogy közelebb lépett, a szíve hevesen dobogott, szinte megigézte Hajnalka szépsége, hosszú fekete haja, csillogó fekete szeme, sudár termete.
-Hogy hívnak, te szép kislány?
-Csillag Hajnalka vagyok. Téged ismerlek, hallottam rólad, te vagy az ifjú herceg, és azt is hallottam, hogy menyasszonyválasztó bált rendeznek tiszteletedre.
-Így van. Megkaptad e a meghívót?
-Meghívót nem kaptam, ide csak a madarak járnak, postás nem, te is csak véletlenül vetődtél erre.
-Ha nem kaptál meghívót, akkor én most személyesen hívlak meg jövő hónap, május 25-én a palota dísztermében várlak, nagyon szomorú lennék, ha nem lennél ott.
-Köszönöm szép herceg a meghívásodat.
Este hazament Hajnalka, édesapja vacsorához invitálta, de ő csak szomorúan üldögélt a sarokban.
-Szép kislányom, tündérkém, miért vagy olyan szomorú, mi bánt?
-Találkoztam az ifjú herceggel.
-Annak csak örülni kell!
-Meghívott a menyasszonyválasztó báljára.
-Annak még jobban kell örülni!
-De nincs szép ruhám, cipőm, amibe felöltöznék, ebben a kurta szoknyában, mezítláb nem mehetek!
-Ne búsulj kislányom, elmegyünk a hohenbergeni vásárra, eladjuk a fél nyájat, az árán veszünk szép ruhát neked meg üvegcipellőket, olyan másnak biztos nem lesz.
Így is lett, elkelt a fél nyáj, szép summa ütötte a juhász markát. A pénzzel bementek a masamódhoz, gyönyörű szép ruhát választottak Hajnalkának, utána bementek az üvegsuszterhez, és csináltattak Hajnalka lábára üvegcipellőt, majd hazamentek.
Hajnalka minden hétvégén felpróbálta a szép ruhát, cipőt, gyakorolta benne a kecses mozgást. Édesapja énekelt neki táncdalokat, és megtanította Hajnalkát szépen táncolni. Már csak azért is, ha véletlenül a bálon felkérné az ifjú herceg táncra, ne maradjon szégyenben.
Közeledett a bál napja, az egész hercegség lázban égett. Minden lányos apuka, anyuka úgy gondolta, az ő kislánya a legszebb, ő lesz az ifjú herceg felesége, ő lesz az új hercegnő.
Elérkezett a nagy nap. Némelyik leány már öt órával a bálnyitás előtt odaállt a sor elejére, hogy közel legyen a herceghez, őt lássa meg leghamarabb, így nagyobb esélye lesz hercegnőnek lenni, csak az volt a baj, hogy pisilni kellett neki, amíg a dolgát végezte, a helyére állt valaki, ő meg mehetett a sor végére.
A tehetősebbek hintón jöttek, így idejében odaértek, jó helyet kaptak a sorban, de Hajnalkáéknak, nem volt hintójuk, se lovuk, csak egy szamaruk, így gyalog jöttek a messzeségből. Hajnalka el is fáradt, meg féltette a szép ruháját meg az üvegcipőcskéjét, ezért megkérte édesapját, vegye a hátára, az föl is vette, aztán futva sietett, nehogy lekéssék a báli megnyitót.
Mindenfajta leány összegyűlt a bálra. Volt olyan, akinek akkora hasa volt, mintha máris terhes lenne, volt, akinek egyik lába hosszabb volt, mint a másik, volt, aki kancsal volt, volt, aki púpos volt, volt, akinek görbe volt a gerince, volt, akinek csámpás volt a lába, volt, aki lúdtalpas volt, volt, aki dongalábú volt, de mindenki úgy érezte, hogy ő a legszebb, az a kis, szokásostól eltérő tulajdonság még érdekesebbé teszi külsejüket, növeli szexepiljüket.
Elérkezett az óra. Elsőként a hoppmester somfordált az emelvény sarkába, majd botjával a padlóra döfött, és bejelentette:
Engenbergeni második Károly tartományi főherceg és felesége Eleonóra hercegnő. Majd bevonult az idős hercegi pár. A közönség mélyen meghajolt, az idős hercegi pár elfoglalta a helyét az emelvény hátsó és magasabb helyén levő trónszékekben.
A hoppmester ismét a padlóra döfött a botjával:
Első Rajmund trónörökös, Ergenbergencia hercege.
Nagy nagy sóhajtozások hallatszottak a bálteremből, majd bevonult az ifjú herceg. A megjelentek mélyen meghajoltak, de a lányok oldalra fordították a fejüket, hogy legalább az egyik szemükkel lássák a csodát, az ifjú herceget. A herceg elfoglalta a helyét az emelvény alacsonyabban, de előrébb fekvő trónszékén, majd megszólalt:
Szeretettel köszöntöm a tisztelt megjelenteket és legfőképpen a szépséges fiatal lányokat, akik közül valaki olyan szerencsés lesz, hogy a feleségem lesz. Ismét nagy sóhajtozás. Ezennel a menyasszonyválasztó hercegi bált megnyitom. Zenekar, zenét!
A zenekar bécsi valcert játszott, a herceg fölkelt a trónról, elsétált a lányok sorfala között, nézett jobbra, nézett balra, de aztán tovább ment, végül megállt az utolsó helyen Csillag Hajnalka előtt.
-Szép kislány, felkérhetlek táncolni, hogy veled nyissam meg a menyasszonyválasztó bált?
-Boldogan felség!
Végigtáncoltak a lányok sorfala között, ahonnan mindenféle epés megjegyzés hallatszott. "De ronda, nem is tud táncolni, figyelj csak, mezítláb van." Ezt azért mondták, mert üvegcipőben volt, és átlátszott rajta csinos lábacskája. Az ifjú herceg jóformán csak Hajnalkával táncolt, a többi leányzóval csak illendőségből egy egy rövidet.
Jaj, majdnem elfelejtettem elmesélni, kik voltak a meghívottak. Ott voltak Ergenbergencia előkelőségei, de ott volt a bajor király, az orosz cár, az osztrák császár, a lengyel trónörökös, a svéd és a dán király, Hollandia királynője, és természetesen ott volt Horpán Viktor és Jurtsány Ferenc is. Őket a hoppmester nagyon messze ültette egymástól. Ferencet az északkeleti, Viktort a délnyugati sarokba, még így is átkiabáltak egymásnak. "Te szocialista lusta lista! Te populista lista lusta! Az emberek nem figyeltek rájuk, inkább a lányokat nézték meg a táncolókat, meg a szép zenére figyeltek.
Eljött az éjfél. A hoppmester ismét nagyot döfött botjával a padlóra.
Őfelsége első Rajmund hercegnek fontos bejelentése van:
Én, Ergenbergencia trónörököse, első Rajmund herceg ezennel bejelentem, hogy a menyasszonyválasztó bálon megjelent hölgyek közül Csillag Hajnalkát választom menyasszonyomul, később őt veszem feleségül, ő lesz Ergenbergencia új hercegnője.
A bálon megjelent lányok fele azon nyomban összeesett, a másik fele állva maradt, de az arcszínük megváltozott, némelyikük elsápadt, a másik elvörösödött, volt, aki sárga lett az irigységtől, volt, aki kék lett a méregtől, volt, aki egyszerűen zöld lett, nem is tudom, mitől. A külső szemlélő számára nagyon mulatságos volt a jelenet. Heverésző leányok között álldogáló leányok, akik a szivárvány minden színében pompáznak. A valóságban ezek a leányok nagyon szenvedtek.
A következő év farsangján megvolt a lakodalom. Hajnalka örök szerelmet és hűséget esküdött első Rajmundnak, és megígérte, hogy négy gyermekük lesz. Azért négy, mert három a magyar igazság és egy a ráadás.Valójában nem négy, hanem 12 gyerekük lett, azért, mert Hajnalka elfelejtette, hogy már van négy gyerekük, és ismét mondta, herceg férjének, tudod, négy gyereket ígértem, a herceg bele is ment még kétszer, harmadszor is mondta Hajnalka, de akkor már idősödött a herceg, és nem hallotta meg.
Itt a mese vége. Marcsika, érted is eljön majd valaki egyszer, ha nem is herceg lesz, lehet, hogy nem is fehér lovon, hanem fehér Suzukival jön, lehet, hogy nem palotában fogtok lakni, hanem családi házban, de nagyon fog téged szeretni, és téged lát a legszebbnek, és nektek is lesznek okos , szép gyerekeitek, ha nem is 12, de jó néhány.
