Villanyt folyton szereltem,
Munkám nagyon szerettem.
Nem szerelek többé villanyt,
Halál kasza reám villant.
Harmincezret rámkapcsolta,
Életem így kiontotta.
Nincsen fázis, nincsen nulla,
Csapott testem merev hulla.
Nem világít már a lelkem,
Testemből már kileheltem.
Sok-sok csillárt felszereltem,
Bennük ég a testem, lelkem.
Menyországban fenn vagyok,
Ragyognak a csillagok
Nem kell itt villanyt szerelni,
Csak szentekkel énekelni.
A sok csillag csak úgy ragyog,
Felesleges, hogy itt vagyok.
Semmittevő a szerelő,
Angyaloknak szépet tevő.
Lemennék a sötétségbe,
Fényt vinnék a messzeségbe.
Lágy villanyfény megsimogat,
Öleli a szép lányokat.
A szépet még szebbé teszi,
Rejtett kincsét is meglesi.
Huncutkodva cikkázik,
Menyecskékkel cicázik.
Sokkal jobb volt odalent,
Amint lehet, lemegyek,
Meglesem a szép lányokat,
Símogatom álmaikat.
Fénnyel töltöm életüket,
Fölvidítom a kedvüket.
Senki nem lesz szomorú,
Kicsi hasuk domború.
Mellettük lesz sok gyerek,
Egyikük sem kesereg,
Csodálják a sok szép villanyt
Szép kis szemük reá pillant.
Nem félnek, mert sötét nincsen.
Gyere ide drága kincsem!
Te vagy az én szemem fénye,
Szebb vagy, mint a lámpa fénye.
****
Jajj de messze kalandoztam,
Pedig fekszem némán holtan.
Randa sötét ez a ház,
Úgy hívják, hogy hullaház.
