Kicsi voltam, mint tökmag,
Apám, anyám akartak.
Egymást nagyon szerették,
Életem így elkezdték.
A világban háború volt,
A szívükben remény honolt,
Bennem volt a reménységük,
Nekem adták kedvességük.
Édesapám hazafi volt,
Ezért sokszor katona volt,
A Donkanyart is megjárta,
Kis híja, hogy meg nem járta.
Politika, háború,
Sokszor nagyon szomorú!
Erdély széle, Románia,
Ott történt a tragédia.
Igy lettem én félárva
Édesanyám nyakára.
Szeretett meg istápolt,
Beteg voltam, ő ápolt.
Iskolába bekerültem,
Csoda központ csak én lettem.
Írás, számtan, olvasás,
Nem nehéz ez kispajtás!
Anyámhoz szólt a tanító,
Kisgyermeket gyámolító.
Okos ez a szép kisgyerek,
Ebből talán pap is lehet.
Tanuljon meg ministrálni,
Főpapokkal szóba állni!
A főpapok jó emberek,
Tanult ember lesz e gyerek.
Ministrálni megtanultam,
De pap lenni nem akartam.
Kislányokról álmodoztam,
Közben a tudást szomjaztam.
Jöttek nagy nagy változások,
Csúnya pap kiátkozások.
Szent lett, aki kommunista,
Papnevelde nista, nista!
Ministrálni elfeledtem,
Inkább mondtam versikéket.
Szavaltam a nagy Sztálinról,
Kopasz, kövér Rákosiról.
A tudományt közben faltam,
Szépen előre haladtam.
A tanulás sok pénz lenne,
Jó Isten nem segítene.
Édesanyám pénzecskéje,
Meg a magam eszecskéje,
Orvos doktor így lettem én,
Gyönyörű így e költemény!
Gyógyítani nem resteltem,
Hóban, sárban közlekedtem.
Sok sok embert gyógyítottam,
Senki fiát nem bántottam.
Rám tört egyszer a szerelem,
Bevallom, hogy nem szégyellem,
Legszebb lány a feleségem,
Száz világért nem cserélem!
Gyerekünk is lett vagy három,
Neveltem én meg a párom.
Jó felnőtté cseperedtek,
Kiváló emberek lettek.
Unokám is van szép kettő,
Ennyit adott a Teremtő.
Mind a kettő szép és okos,
Az í-q-juk százhúsz fokos.
Mind a kettő nagyon szeret,
Szívemnek ez nagy élvezet.
Boldogsághoz út így vezet,
Gyere Roli, csapjunk kezet!
Dolgoznom kell, sok a beteg,
Nyugalomba nem mehetek.
Jó erő kell meg egészség,
Kerülj messze csúf betegség!
Éveket már nem számolok,
Csak szép dolgokra gondolok,
Ifjúság áll it mögöttem,
Szép a pálya, mit megtettem.
Szép volt, jó volt, izgalmas volt,
Pihenésre nem sok jutott.
Újra kezdve csak ezt tenném,
Családfő meg orvos lennék.
Jobbat másnak sem kívánunk,
Teljesüljön be az álmuk,
Legyen siker, sok boldogság,
Távol legyen szomorúság!
Hetven éves boldog vagyok,
Mert sok-sok jó embert látok.
Sok jó embert, aki szeret,
Éljen, éljen a szeretet!
Túl hosszú lett ez a kis vers,
Senki ne legyen keserves!
Együnk, igyunk, mulassunk,
Jó kedvünkben táncoljunk!
Sok szép asszony, sok jó ember,
Zenész banda talp alá ver.
Jó kedv az egekbe hágjon!
Ennél nincs jobb a világon!
