Boldog emlékű gimnazista koromban nyáron Pesten dolgoztam kőműves mellett, hogy megkeressem a jövő évi ruháravalót, Volt egy munkatársam, Karácsonyi Józsefnek hívták. Az úr Akasztóról származott. Művelt ifjú hírében álltam, így gyakran szóba elegyedett velem, egyszer megkérdezte.
-Jánoskám, aztán tudod e, hogy hol született Petőfi -Hogyne tudnám, Kiskőrösön.
-Ne hidd azt, hogy Petőfi Kiskőrösön született!
-Végülis ő maga Kiskunfélegyházát tekintette szülővárosának, hisz ott írta a "Szülőföldemen" című verset.
-Ne hidd azt, hogy Petőfi Félekegyházán született! Petőfi Akasztón született.
A kijelentés hallatán megdöbbentem, de aztán az idős kifejtette, akkortájt a Petrovics család Szabadszállásról költözött Kiskőrösre. Petőfi édesanyjánál a szülőfájások útközben keletkeztek Szabadszállás meg Kiskőrös között, éppen Akasztó határában, ott kéredzkedett be a család egy kocsmába, és egy akasztói kocsmárosasszony segítette világra a nagy költőt.
Nem tudtam ellentmondani. Ismertem Illyés Gyula monográfiáját Petőfiről, amiben a születési hely nincs konkretizálva. Valahol az alföldi puszták valamelyikén.
Később ismét beszélgettünk, megkérdezte:
-Jánoskám, aztán tudod e, hogy hol terem a híres csengődi bor?
-Hol teremne máshol, mint Csengődön!
-Ne hidd azt, hogy a csengődi bor Csengődön terem!
-Nehogy azt mondja, hogy az is Akasztón!
-De bizony Akasztón terem, csak Csengődnek van vasútállomása, ott adják fel a bort, ahova érkrzik, azt gondolják csengődi a bor, pedig az igazi jó bort termő szőlők Akasztón vannak, meg akik értenek a jó bor készítéséhez, azok is akasztón laknak, ha nem hiszel nekem, kérdezd meg akármelyik akasztói embert, mind így tudja.
Azon, hogy hol született Petőfi, hol terem a híres csengődi bor, lehet vitatkozni, egy viszont biztos, hogy az akasztóiak szeretik hazájukat, leginkább szűkebb hazájukat, ami meglehetősen dícséretes tulajdonság. Aki szereti községét, szeretné, ha az egy kicsit a világ közepe is lenne, és ezért sokmindent el is követne.
Egy községet a világ közepévé lehet tenni, ha van egy stadionja, van egy országos hírű futbalcsapata. Adler József is akasztói, ő is lokálpatrióta, és elhatározta, hogy szeretett községének épít egy arénát, és megajándékozza egy aranylábú gárdával, csak szegény juhász lévén nem volt rá pénze. Teljesen hivatalos, törvényes módot is választhatott volna, pl önkormányzati képviselő lesz, rábízzák Akasztó sportját, nézi a pályázati kiírásokat, mindent megpályáz, hogy Akasztón stadion legyen, felveszi a kapcsolatot Tom Lantossal, Soros úrral és egyéb idegenbezsakadt szép karriert befutott hazánkfiával. Nem kell túl okosnak lennünk, hogy belássuk, ilyen módon Akasztónak soha nem lenne stadionja.
Adler úr hallgatta a híreket, olvasta az újságokat, amiből megtudta, mire költik a vezető politikusok a többek között akasztóiak által is befizetett ÁFÁ-t. A Dunát sokmilliárdért elterelték jobbra, aztán ugyanennyiért balra, mégegyszer ennyiért visszaállították az eredeti állapotot, Épitettek Lágymányoson kiállítási területet nemlétező kiállításnak, el kezdték építeni a nemzeti színházat az Erzsébet téren sokmilliárdért, majd meggondolták, megterveztették a Városligetre, végül megépítették Lágymányoson. Sok sok milliót dugnak egymás zsebébe fiktív, fölösleges tanácsok, állások fejében.
Azért, mert valaki szegény juhász, esze még lehet!. Adler úr kitalálta, hogy ebben az agyonszabályozott, zavaros helyzetben hogyan lehet visszafordítani az ÁFA folyását. Mindjárt sok pénze lett, mindjárt tudta, mit épít és hova! Stadiont Akasztóra! Elvégre, itt terem a csengődi bor, és itt született Petőfi is!
Sajnos a haza hálátlan, a fiai mindent megtesznek érte, ő meg mostoha gyerekként bánik velük. Adler úrnak is a hazaszeretetéért a bíróságon kellett felelni. A magyar bíróság jó, rossz törvények alapján el is ítélte, fölmentették volna, ha esküdtek döntöttek volna a sorsáról. Elítélhették a törvény ellen vétőt, de az a kis község hősnek tekinti, akinek stadiont épitett. Lehet, hogy a visszaigényelt ÁFA fejében az államé lesz a stadion, lehet, hogy egy hasonló megszállot megveszi, de a stadion mindig Akasztón marad, és mindig Adler József szűkebb hazájának szeretetét idézi.
