Minden virág nyílik,
Szívem meg nem nyílik.
Taposom a malmot,
Tennivaló halmot.
Tenni kéne valamit,
Bármiféle akármit.
Nincsen kedvem mozdulni,
Jobbra-balra indulni.
Nézek csak a semmibe,
Nem kerül az semmibe.
Kinézek az ablakon,
Szél süvít a falakon.
Itta virág, hova tegyem?
Azt akarja, hogy megegyem?
Tegye be a balsarokba!
Szétpukkadok haragomba!
Nem szeret a kisangyalom,
Nincs már vele jó alkalom,
Keserűség jó nagy halom,
Már a sexről sem álmodom.
Vagyok élek, jajj de minek,
Nem kellek én már senkinek,
Útba vagyok mindenkinek,
Az emberek elkerülnek.
Ha meglátnak menekülnek,
Ha leülök, továbbülnek,
Szánalommal reám néznek,
Vénembernek becézgetnek.
Gondolok az elmúlásra,
Testi-lelki pusztulásra,
Készülök a temetésre,
Sírgödörbe helyezésre.
Hamvaimat szórjad széjjel
A viharos déli széllel,
Vagy szórjatok a tengerbe,
Vigyen el a végtelenbe!
A lelkem kiszabaduljon,
Vizzel, széllel áramoljon!
Itt a lélek, holnap amott,
Mint a villám száguldozok.
Jó lelkekkel összefogok,
Az agyaddal gondolkodok,
Hogyha jó vagy megsegítlek,
Szép munkádba besegítek.
Jóvá teszem a Világot,
Terjesztem a boldogságot.
Jó ember lesz minden ember,
Senki senkit soha nem ver.
Elmúlni így nem szomorú,
Ravatalon a koszorú,
A lélek már messze jár,
Szép hivatás, mi rá vár!
