Ülök magam egymagamban
Kicsi házam szobájában.
Fehér falak bámulnak,
Magányomon ámulnak.
Az uram már rég halott,
Három éve elhagyott.
Boldogságom vele volt.
Jajj de kár, hogy rég megholt!
Betegségem a hű társam,
Mindig itt van, ne is lássam!
Minduntalan jelentkezik,
Kín fájdalom következik.
Cukorbaj meg szívbetegség,
A reuma nagy ellenség,
Gyógyszert szedek fél tucatot,
Kerülnöm kell a huzatot.
Egy hónapban egyszer csenget,
Postás hozza a pénzemet,
Egyik fele gyógyszerekre,
Másik meg a fűtésemre.
Öt fiú akit megszültem,
Három szép lányt felneveltem.
Három fiú Angliában,
Kettő meg az újvilágban.
A lányok meg szétszéledtek,
Mind a hárman férjhez mentek.
Idegen férfié lettek,
De boldogok mégsem lettek.
Egészben még az a legjobb,
Az agyam még mindent felfog.
Messze repít a képzelet,
Ez nekem a nagy élvezet.
A két fiam Newyorkban
Talán nincsen nagy gondban.
Hideg lehet Londonban
Ködös rideg angolban.
A szerb asszony Belgrádban
Talán nincsen csapdában.
Stuttgart híres nagyváros,
Majsával nem határos.
Tengerparti nagy szálloda,
Miért mentél Rózsi oda?
Oda vártad hercegedet,
Ki megkérte szép kezedet.
Talán nem vagyok magányos,
Ez a világ nagyon tágos.
Van belőlem minden felé,
Észak dél meg nyugat felé.
Unokám van huszonhárom,
Az utolsó most lett nyáron.
Öt szép fiú, szép feleség,
Három leány nagy nyereség.
Karácsonykor mind felhívnak,
Tőlem semmit nem akarnak.
Kívánnak boldog Újévet,
Szomorú igy ez az élet.
Mit érnek, ha messze vannak,
Én meg élek itt magamnak,
Beszélek csak a falaknak,
Tápot adok a malacnak.
A minap meg azt álmodtam,
Hív az uram alattomban.
Gyere Rózsi meg nem bánod,
Életednél jobb halálod.
Van nekem egy szép nagy álmom,
Együtt látni a családom.
Míg ez nem lesz,meg nem halok,
Családomért élek-halok.
Díszes szálló gála terme,
Bodri család üli körbe,
Étel, ital az asztalon,
Szól a zene, nincs unalom.
Elő jönnek szép emlékek,
Rosszakra már nem emléklszem,
Három szép lány, öt szép gyerek,
Ez a világ így szép kerek.
Okosak és szépek voltak,
Olykor olykor huncutkodtak,
Szeretetben nevelkedtek,
Felnőtté így cseperedtek.
Akárhogy is iparkodtak,
Hatról hétre nem jutottak.
Meghajtották a világot.
Keresték a boldogságot.
Együtt vannak, isznak, esznek,
A rokonok ismerkednek.
Messziről jött történetek,
Csodálkozó tekintetek.
Az unokák ugrándoznak,
Körbe-körbe futkároznak,
Önfeledten játszadoznak,
Gondra, bajra nem gondolnak.
Magányomat elfelejtem,
Örül nekik szívem lelkem,
Értékes volt az életem,
Örülök, hogy ezt megéltem.
