Hosszú, kemény , hideg télben
Fehér népek vérszegények,
Jobbra-balra lankadoznak,
Mint a virág hervadoznak
Nem sétálnak, csak kószálnak,
A jókedvvel szembeszállnak,
Férfiembert elkerülik,
Ha rájuk jön, meg is verik.
Este rogynak be az ágyba,
Férjet küldik szobájába.
Ábrázatuk jajj, mogorva,
Csípős nyelvük csúf, goromba.
Így az élet túl szomorú,
Lelkemben dúl a háború.
Katasztrófa ez a helyzet,
Szinte megáll a lélegzet.
Bűbájos a nemzetségem,
Varázsló a mesterségem.
Zsebemben a csoda kölni,
Azzal fogok tündökölni!
Meglocsollak elől-hátúl,
Hajadonfőn meg ruhástul.
Kivirulsz, mint bazsarózsa,
Belepirulsz kislány módra.
Belelátok a fejedbe,
Tudom, mi jár az eszedben,
Belebújni meleg ágyba,
Szerelmetes forró vágyba.
Hideg tél már régen nincs,
Szíved alatt drága kincs.
Csöpp kis magja a világnak,
Boldogsága a családnak.
De sok mindent összehordtam,
Pedig az igazat mondtam.
Itt a tavasz, megújúlás!
Csodálatos ez a világ!
