Mint legutóbbi írásomban említettem, meghívtak bennünket a Göncölházi Napokra. A város estélyt rendezett, melynek vacsoráján ismét együtt ült a hajdani lakodalmas értelmiségi társaság. Richard barátom mindjárt magához is ragadta a szót.
-Mit gondoltok, az angolok most örülnek?
-Tudja a nyüvek, több mint 2000 km-el arrébb vannak, ilyen messziről nem hallik ide se a bánat, se a kacagás.
-Én meg azt mondom, örülnek. Örülnek, mert a szomszédok, az írek bajban vannak, pénz kell nekik, az meg az angoloknak van, mert ki tudják segíteni a szegény szomszédot, aki ráadásul rokon is. Persze nem ingyen, lehetőségük nyílik, hogy országuk területileg gyarapodjon. Nézzük csak meg a történelmüket. Kezdetben vala Anglia, de ez nem volt elég, háborúval, fondorlattal megszerezték Skóciát, még Stuart Mária bájos nyaka sem volt akadály, azután kellett nekik Wales, így már új nevet is kaptak, Nagy Britannia, evés közben jön meg az étvágy még desszertnek meghódították Északírországot. Azóta hívják a birodalmat Nagybritannia Északírország Egyesült Királyságnak, röviden UK, United Kingdom. Most, ha Írország is a királyság része lenne, a nevén is alig kellene változtatni. Írország Nagybritannia Egyesült Királyság. Hogy ez kinek lenne jó, az angoloknak. Kinek lenne rossz, az íreknek. Az angolok azon a címen, hogy az írek adósaik, beleavatkoznának az írek életébe. Meghatározhatnák, hogy mit gyárthatnak, mit nem. Amit a régi királyságban gyártanak, azt tiltanák ír földön, hogy legyen piaca az angol árúnak. Létesítenének üzemeket Írországban, ahol az írek dolgoznának annyiért, amennyit az angolok adnának nekik. A terméket is megvennék, természetesen annyiért, amennyire az angolok tartják. Az írek így soha nem jutnának egyröl a kettőre, az angolok adnának is, cserébe a királyság elválaszthatatlan részének tekintenék Írországot. Olcsón, háború és vérontás nélkül kiterjesztenék birodalmukat, az írek meg az angolok szolgái lennének.
-Úgy látom, nagyon együtt érzel az írekkel, nincs a családod felmenőiben ír ember?
-Ameddig vissza tudom vezetni a családfám, mindenki magyar volt, de Magyarország története nagyon hasonlít az írekéhez. Mi is anyagilag a csőd szélén állunk, a mi szomszédaink is nagyon szeretnének bekebelezni bennünket. A szerbek a Balatonig terjeszkednének, a románok a Tiszáig, ami megmaradna, elvennék a szlovákok. A háború is rizikós, a fondorlat olcsóbb, de nem biztos, hogy hatásos, itt is a legcélravezetőbb lenne az "önzetlen kölcsön. Szerencsénk, hogy egyik szomszédunk sem áll olyan jól anyagilag, hogy adni tudjon, még ilyen kecsegtető feltételekkel sem. Az osztrákok még jobban állnak, de nekik olyan sok keserűséget okoztunk, amikor be akartak kebelezni, hogy elment a kedvük a próbálkozásoktól, gondolok Báthori hajdúira, vagy Rákóczira, vagy 48a.
Bár nem a szomszédunk, az óceánon túl van az IMF, de ő is kifejezetten örül, ha anyagi bajban vagyunk, szívesen ad jó kamatra kölcsönt, ami nagyon jó üzlet neki, nekünk meg nagyon rossz, és természetesen a kölcsönadó jogán beleavatkozik az életünkbe: Mit termeljünk, hogyan éljünk, mi a jó, mi a gonosz, ki legyen a barát, ki az ellenség, mire költhetünk, mire nem.Mi sem tudnánk egyről a kettőre jutni, az IMF örökös gyarmata és adósa lennénk.Hamarosan nevünk is megváltozna, nem Hungária, hanem Imfia lennénk, ezzel a megalázó névvel említenének.
-Mi lenne a megoldás?
-A takarékoskodás, hogy egyensúlyban legyünk, ne szoruljunk senki pénzére, ne tűrjünk, hogy belénk avatkozzanak.
-És hogy képzeled el ezt a gyakorlatban?
-Először is fogyasztói társadalom ide-oda, takarékoskodni kellene, hogy mindenhol, bankban, magán és adószámlákon gyűljön a pénz, persze ne csak a vállalkozók, a nép takarékoskodjon, hanem a vezetők jó példával járjanak elő. Munka, szolgáltatás nélkül adott, kapott pénz főbűn lenne. Nem lenne szabad rettegni bizonyos adóemelésektől sem, ha az a megtakarítást szolgálná, nem pedig egyesek pofátlan végkielégítését. Azért senki sem szívesen takarékoskodik, adózik, ha azt látja, hogy az adózott pénz a vezetők, az ügyeskedők zsebébe vándorol. Egyszóval arra kell törekednünk, hogy ne legyen pénzhiány, ne szoruljunk "önzetlen" segítőre, akik készek kölcsönadni busás kamatra, és még jogot is formálnak, hogy még a legbelső ügyeinkbe is beleavatkozzanak. A nemzeti függetlenség, a szabadság elvesztésének első lépése az eladósodás.
-Egyébként nem új dolog, hogy egy állam adósság fejében területet szerez, például az USA Mexikótól annak északi területeit kapta pénzért, adósság fejében. Hazánkban is van rá példa. Az erdélyi nemesek meglehetősen pazarló életet éltek, mulatozás, tivornyázás, szerencsejáték volt az életük, a gazdálkodással nem foglalkoztak, folyton kölcsönkértek. A románok viszont takarékoskodtak, és készségesen adtak kölcsönt jelzálogra. A birtokos nem tudta visszafizetni a kölcsönt, így a bírtok a román kölcsönzőé lett. A román kölcsönző betelepítette birtokába honfitársait, így hamarosan Erdélyben a románok lettek többségben, nem csoda, hogy a népszavazáskor úgy szavaztak, hogy Erdély Román. Itt is a haza elvesztésének első lépése az eladósodás lett. Napjainkban is van rá példa: Angela Merkel, német kancellár javasolta a görögöknek, adjanak el néhány szigetet, az árából rendezni tudnák adósságaikat. Milyen érdekes is lenne, Németország egyik tartománya Baden-Würtenberg, a másik meg Kréta szigete. Magyarország olyan kicsi, hogy ezt már bármi áron csökkenteni főben járó bűn lenne.
-Nagyon elgondolkodtató, amit mondasz, de a zenekar magyar csárdást játszik és az asszonyoknak, de nekünk is ég a talpunk, hogy táncoljunk.
-Még csak egyet! El szeretném mondani, mit álmodtam. A Magyar Nemzeti Bank pincéje tele volt devizával, utána a parlament vadásztermét láttam, az asztal egyik oldalán a magyar kormány felemelt fejjel, feszítő mellkassal, a másik oldalon egy szomszédos állam kormánya lehajtott fejjel, behúzott hassal:
-Kölcsönt szeretnénk, az országunk a csőd szélén áll, segítsetek!
-Természetes, adunk kölcsönt, természetesen kamatra, és néhány kikötésünk is lenne:
1. Minden helységnek magyarul is ki legyen írva a neve!
2.A 3000nél nagyobb településeken magyar nyelvű iskola legyen!
3. Minden iskolában tanítsák magyarul a magyar irodalmat, történelmet!
4. A 80000nél népesebb városokban létesítsenek magyar egyetemet!
5. Az alkotmányba vegyék be: Dicsőség és hála a nagylelkű magyar népnek. mert önzetlenül megmentették országunkat a szégyenletes államcsődtől.
-Szépet álmodtál, de a valóság gyakran az álom ellenkezője.
