Édesanya voltam,
Sírban fekszem holtan.
Dolgoztam, míg birtam,
Sorsom bátran hordtam.
Szerettem én az anyámat,
Szívem nyomja mégis bánat.
Eladott egy nagy latornak,
Ország-világ csavargónak.
Megismertem, megszerettem,
Hű asszonya csak én lettem,
Négy gyereket neki szültem,
Tisztességben felneveltem.
Sors ütött rám nagyon nagyot,
Hites uram jajj, elhagyott.
Fájt a foga másik nőre,
Gyereke lett, talán tőle.
Ahogy a hírt meghallottam,
Idegileg kiborultam.
Minden rosszat kiabáltam,
Később mindet meg is bántam.
Jó emberek vígasztaltak,
Igazat csak nekem adtak.
Jómagamra rátaláltam,
Hála Isten talpra álltam.
Szerencsére talpra álltam,
Rossz férjemtől el is váltam,
Örömöt lel más karjában,
Nőcskét szerzett hamarjában.
Messze van még az öregség,
Mégis itt van a betegség,
Nem is egy, de kettő, három,
A gyógyulást nagyon várom.
Messze van még az öregség,
Szívemben van sok melegség.
Szeretem a családomat,
Minden kedves barátomat.
Lakik bennem sok sok kórság,
Mégis felvet a vidámság.
Viccelődök, nevetgélek,
Pajzán szavaktól sem félek.
Most is éppen mulatoztam,
Családommal vígadoztam,
Kaszás állt a hátam mögött,
Kaszájával hátba döfött.
Itt az idő, befellegzett,
Életed bevégeztetett,
Vár sírod a temetőben,
Reményed a teremtődben.
Édesanya sajnos voltam,
Sírgödörben fekszem holtan.
Jobb lenne ott fönt nálatok,
Hulló könnyel sírassatok!
