_Nővérke! Papot kérek!
-Milyent? Ide mindenfélék járnak, csak budhista bonc nem.
-Katolikusat.
_Szerencséje van, ő holnap délután jön.Mit szeretne, gyóntatást, vagy utolsó kenetet?-Egyenlőre gyóntatást, az utolsó kenet még várhat.
****
-Dícsértessék a Jézus Krisztus.
-Mindörökké ámen.Hivattál gyermekem.
-Igen atyám, gyónni szeretnék
-Hallgatlak fiam.
-Gyónom a Mindenható Istennek és Isten helyett neked lelki atyám, hogy vétkeztem utolsó gyónásom óta. A Tízparancsolat egyetlen parancsolatát szegtem meg, de azt sokszor, szinre minden nap. Loptam.
-Mit loptál fiam?
-Ami jött mindent, kenyeret, sonkát, sajtot, gyümölcsöt, süteményt, amit megkívántam.
-De fiam,ez súlyos bűn és főleg hogy állandóan visszaestél! Hogy tehetted!?!
-Nagyon szégyenlem magam, de atyám, ha van számomra néhány órája, elmondom, miért tettem.
-Hallgatlak fiam.
_Hol is kezdjem, Talán ott, hogy szorgalmas, dolgos ember voltam. Mindenféle alkalmi munkát elvállaltam parasztgazdáknál, iparosoknál, ami jött, mindent. Szépen is kerestem, de arra, hogy egyszer majd nem tudok dolgozni, nem gondoltam. A feleségem dolgozott vállalatoknál, takarított. Az ő fix fizetése meg az én maszek keresetem elég volt, hogy szépen megéljünk. Vettünk egy kislakást, sőt az egyetlen okos fiunkat még tanítatni is tudtuk, ügyvéd lett, meg is nősült.
-Jajj gyermekem, de mi köze ennek a lopásaidhoz?
-Türelem atyám, mindjárt odaérek. Megöregedtem, de a feleségem fizetéséből fönn tudtuk tartani a lakást, a mindennapi betevőt megkerestem én, csak az a szomorú helyzet állt elő, hogy szegény feleségem tavaly tavasszal meghalt, én azóta hetven éves fejjel képtelen vagyok dolgozni. Minden bevételem az özvegyi nyugdíj, ami 38 ezer forint. Ezt a pénzt semmiképpen nem tudom úgy beosztani, hogy elég legyen a rezsire, élelemre, gyógyszerre. Látta ezt a fiam is az ügyvéd, azt mondta, költözzek hozzájuk, legalábbis a fűtési szezonban, a lezárt, fagypontra állított lakásra elég a nyugdíjam, náluk meg lesz meleg szobám, ételem, italom. A fiammal nem is volt gondom, annál inkább is, mert napközben nem volt otthon, de a felesége, az egy hárpia. Sok gond volt velem, először is az alsónemüimmel. Tudja atyám, idős korban az ürítési funkciók nem tökéletesek, a gatyámon hol sárgás, hol barnás foltok jelentek meg. Hallottam, amikor mondta, nem fogom mosni az apád szaros, húgyos gatyáit! Az étkezésnél meg az volt a baj, hogy a kezem néha remegett, így olykor kilötyögtettem az ételt, körülmorzsáztam magam, akkor meg azt mondta, apuka úgy eszik, mint egy disznó. Az éjszakával meg az volt a baj, hogy többször fel kellett kelnem. Reggel mondta az asszonyka, egy szemet nem aludtam, az apád egész éjjel kevergett. Feledékeny is voltam , néha elfelejtettem lehúzni a vécét, máskor valamit eltettem, aztán elfelejtettem hova, kerestem én is, az asszonyka is, mikor hazajött a fiam, a felesége mondta neki, apád teljesen szenilis, a legalapvetőbb helyzetre sem emlékszik. Mindent elrak, aztán órákig kell keresnünk, míg meglesz. Nem lepődtem meg, amikor a fiam elém állt.
-Apuka, szerintem jobb helye lenne szociális otthonban. Odaadná a kis nyugdíját, mi kiegészítenénk a térítési díjat, a lakást meg eladnánk, az árából kárpótlódnánk a térítéskiegészítésért.Beleegyeztem, mi mást tehettem. Amint beléptem a szociális otthonba,jellegzetes "illat" csapott meg, a vizeletnek, a székletnek meg az ételmaradéknak a borzalmas elegye, ehhez még társult egy acetonos édeskés szag, amit a nagyon súlyos betegek szoktak árasztani, de belenyugodtam, a büdöstől még senki sem halt meg. betettek egy nyolcágyas szobába, hajnali kettőkor felébredtem, ott volt a nővér, az orvos, meg az egyik halott szobatársam. Az ébresztő előtt egy másik is meghalt. Atyám, a saját halálunkat is nehéz elviselni, hát még ilyen gyakran a többiekét!
-Fiam, annyi mindenről beszélsz, hogy jutunk el a bűnödhöz, a lopáshoz?
-Türelem atyám, hamarosan. Másnap elmentem a fiamhoz, elmondtam neki, hogy nem maradok tovább az otthonban, inkább lakok a lakásomban, valahogy összekaparom a rezsit. A fiam csak annyit mondott, ahogy látja édesapám. Késő őszig nem is volt gond. Kevés vizet, villanyt használtam, gázt csak az ételmelegítéshez, de amikor november elején nagyon hideg lett, megijedtem. Fölvettem az elegáns télikabátom, amiben kevés műszál és sok gyapjú van, így meleg is, meg nem is gyűrődik, aztán bementem az árúházba, ahol meleg volt, és kellemes illatok voltak, friss kenyér, pecsenye, zöldségek illata. Jól éreztem magam. A szükségletem el tudtam végezni a toaletten, aztán visszamentem az árúházba, de rettegtem, hogy bezárják, aztán mehetek haza a jégverembe. Ránéztem a ruhaerdőre, tudja atyám azokra a ruhákra, amik vállfára akasztva erdőszerüen terülnek el a teremben. Tettem a kosaramba egy hálózsákot, a hónom alá egy szivacsmatracot. A záróra előtt a vásárlók már a pénztáraknál voltak, a teret kezdték elsötétíteni, amikor nem látta senki, a matracot az erdő alá csusztattam, gyorsan ráfeködtem, belebújtam a hálózsákba, aztán meg se moccantam. Hamarosan elaludtam a jó melegben. Reggel a nyítás után, amikor a vásárlók kezdtek szivárogni, előjöttem, szépen visszacsomagoltam a hálózsákot a zacskójába, beletettem a kosaramba, hónom alá csaptam a szivacsot, visszavittem őket a helyükre, vettem fél kiló kenyeret, aztán odamentem a pénztárhoz, kimentem a folyosóra, siettem a mosdóba mert már nagyon kellett.
-Gyermekem, te most beszélgetni akarsz, vagy gyónni? Mikor kerekedünk már a lopásaidhoz? Más lelkek is várják tőlem a vigaszt!
-Mondom atyám. Eszembe jutott, hogy csak azt kell kifizetni, amit a pénztárnál kiviszek, amit nem viszek ki, vagy a hasamban viszem ki, azt nem kell kifizetni. Este felé, zárás előtt negyed órával visszamentem az árúházba, bevásároltam, tiz deka sonka, fél kiló kenyér, tíz deka sajt, egy körte, egy banán. Az árúval, a szivaccsal, a hálózsákkal a szokásos módon bevonultam az erdőbe, a kenyér felét, a sonkát meg a körtét elfogyasztottam, ezután alvóra tértem. Reggel megettem a sajtot, a maradék kenyeret meg a banánt, eltüntettem a nyomokat, vettem három zsemlét, kifizettem a pénztárnál, elintéztem a toalettet, leültem a folyosó végén levő étterem asztalához, aztán gondolkodtam.
A tisztélkodásom is meg kell oldani, mert előbb-utóbb büdös leszek, felfigyelnek rám, rámtalálnak, aztán vége mindennek. Elmentem a szabóhoz és varrattam az elegáns kabátom belsejére három nagy zsebet jobbról, hármat balról. Azért ennyit, mert a "normális" élethez anyagokra, eszközökre volt szükségem. A bal alsóban tartottam a kacsát, hogy ne gyötörjön éjszaka a teli hólyag. A kacsa egy széles szájú jól lezárható műanyag palack. A jobb alsó a hulladéknak, szeméttároló. A jobb felsőbe két liter vizet tettem, a bal felső szolgált az élelmiszereknek. A bal középsőbe egy samponnal átitatott nedves törülközőt, a jobb középsőbe egy száraz törülközőt tettem, így kompletten felszerelkeztem az életvitelemhez. A törülközők azért voltak, hogy étkezés után "megmoshassam", megtörölhessem a kezem, az arcom, hogy ne érezzék rajtam az izzadság és az étel szagát. A második éjszakát is ott töltöttem.
Majd elfelejtettem mondani atyám, hogy az előző nap hazamentem, összekészítettem tiszta inget, alsót, trikót, fogkefét, fogkrémet, ruhakefét, cipőkefét, cipőkrémet, egy nagyobb samponos törülközőt, egy szárazat, de ezeket nem vittem be az árúházba, hanem elhelyeztem az árúház csomagmegőrzőjében. Reggel odamentem, magamhoz vettem őket, beamentem a mosdóba, a zárható, a nagydolgok végzésére szolgáló fülkébe, levetkőztem anyaszült meztelenre, aztán a samponos vizes törülközővel jól átmostam az egész testem a kopasz fejemtől kezdve a kis lábamujjáig utoljára hagyva a kényes részeket, a lábam között elől, hátul, majd a száraz törülközővel áttöröltem magam, végül felvettem a tiszta alsókat, megmostam a fogam, megborotválkoztam, felöltöztem, kifényesítettem a cipőm, kikeféltem az elegáns télikabátom. Miután így tökéletesen rendbetettem magam, az illemhely alsó részén kilestem, üres e a helyiség, mikor üres volt, kiléptem, gyorsan a mosdótálhoz mentem, kimostam mind a négy törülközőmet, visszamentem a csomagmegőrzőhöz, betettem a szennyesem meg a nedves törülközőket meg a három zsemlét, visszamentem az árúházba, nézelődtem az illatszerosztélyon, odamentem a parfümökhöz, a próba üvegből befújtam magam, majd a pénztárhoz mentem modván, nem vettem semmit. Hazamentem a hideg, rideg lakásomba, kiteregettem a nedves törülközőimet, tiszta törülközőket, alsóneműt vettem magamhoz, majd ismét elhagytam a "jégvermet.
Harmadik éjszaka már nem mertem ebben az árúházban aludni, továbbálltam, mentem a következőbe. Szerencsére Szegeden van bőven árúház, csak a Tescót gyülölöm, mert az éjjel-nappal nyitva van, legalább este tíztől reggel hatig lenne zárva. Két hétig nem kellett vidékre mennem, két hét után kezdtem az országjárást. Békéscsaba, Kecskemét, Orosháza, Baja.
-Érdekes dolgokat mondtál fiam, én felajánlom neked az egyház szeretetotthonát, ott hasonló istenfélő emberekkel tölthetnéd hátralevő életed szeretetben, türelemben imádkozva boldogan.
-Atyám,de a szagok! Meg a halál oda is eljár!
-Miért nem folyamodtál segélyért? Lakásfenntartási támogatás meg hozzá hasonlók, ha kapnál egy kis segélyt, fönn tudnád tartani a lakásod.
-Bocsásson meg atyám, büszke vagyok.Isten lelkét hordom magamban. Nem visz rá a lélek, hogy kunyerákjak. Még a parkolóban is fölajánlom az embereknek, amikor pakolják a rengeteg árút, hogy visszaviszem a kocsit, a pénzt meg visszahozom, tiz emberből kilenc azt mondja, tartsa meg, így néha van 2-300 forintom, amit általában elkávézok.Egész életemben kávéztam, nagyon nehéz leszokni róla. Ha összegyülik 1000 forintom, akkor megebédelek az áruház éttermében, ilyenkor nem olyan árúházban alszom, ahol élelmiszereket árulnak, hanem máshol pl a Szegerben, vagy a Kobiban, jól esik, hogy ilyenkor nem kell lopnom.
-Nem gondoltál arra, mi történne, ha elkapnának, valaki ügyes észrevenné, amikor kikelsz az erdőből?
-Gondoltam rá, ilyenkor megjátszanám a zavarodott öregembert."Jajj hol vagyok, hogy kerültem ide, csak arra emlékszem, hogy elindultam hazulról. Valami baj lehet velem, agytrombózis, agydaganat." Biztos lenne valaki, aki felajánlaná a segítségét, hogy elkísérjen az orvoshoz, olyan is lenne, aki mentőt akarna hívni, de én szabadkoznék, hogy most már jól vagyok. Megígérném, hogy elmegyek orvoshoz, kivizsgáltatom magam. A biztonsági őrök gyanakodnának, megmotoznának. Találnának nálam kenyeret, törülközőt, egy üveg sárga folyadékot, amire azt mondanám, hogy tea. Semmi értékeset nem találnának nálam, ezért elhinnék, hogy zavarodott voltam, de az incidens után többé nem mennék ebbe az árúházba.
-Gyermekem, jó neked így, boldog vagy?
-Igen, boldog vagyok atyám. Senkihez nem kell alkalmazkodnom, nem kell megalázkodnom, van meleg alvóhelyem, nem éhezek, nem vagyok senkinek a terhére, és azt a kis lopást a Jóisten is megbocsátja. Imádkozom, hogy jótevőmnek, az árúházaknak ezerannyit adjon a Jóisten, mint amennyit elveszek tőlük. Úgy látom, a Teremtő megfogadja a fohászom, a multik szépen gyarapodnak.
-Ego te absolvo, feloldozlak fiam. A penitencia három Hiszekegy, három Miatyánk, három Üdvözlégy. Imádkozzál, a Jóisten megsegít.
-Imádkozom atyám, leginkább azért, hogy ne legyek sokáig magatehetetlen beteg, ne szoruljak mások terhére. Nekem jó ez az életforma, csak elfogadható egészségem legyen.
-Gyermekem, erre van megoldás. Ha minden hónap első péntekén meggyónsz, a rákövetkező vasárnap áldozol, az életed nem rövidül meg, de könnyű és könyörületes halálban lesz részed. Most, hogy meggyóntál, elvégzed az elégtételt, vasárnap várlak a tizes misén az Úr asztalánál, csak addig legalább nem szabad vétkezned.
-Meg tudom tartani atyám. Itt tudtam gyüjteni egy kis élelmet. A többi betegekhez a látogatók sok hazait hoztak, az ittenit fölajánlották nekem, amit köszönettel elfogadtam.
Ma csütörtök van, holnap este, de legkésőbb szombaton reggel kiengednek. Szombaton szőnyeges árúházban alszom, vasárnap tiszta lélekkel tudom magamhoz venni az Oltáriszentséget.
-Fiam, hogy kerültél ide a kórházba?
-Egy hete a Cora folyosóján rosszul lettem, rázott a hideg, fulladtam, fájt a mellkasom.Arra gondoltam, ha elvánszorgok a háziorvosomhoz, felír valami gyógyszert, hazaküld, hogy kúráljam ki magam, abba belehalnék, vagy meg kell alázkodnom a menyem előtt, hogy ápoljon. Ezért inkább összeestem, körém sereglettek a vásárlók, kérdezték, hogy vagyok, de én csak nyöszörögtem, végre valaki elkiáltotta magát, hívjanak neki mentőt. A mentő behozott, megröntgeneztek, megállapították, hogy tüdőgyulladásom van, betettek a belosztályra. Az első három nap nagyon rossz volt, de a negyedik nap megkönnyebbültem, most már egészen jól vagyok. Egy hétig jó meleg ágyban pihenhettem. Köszönöm atyám, hogy meggyónhattam, köszönöm a feloldozást, és hogy egy jólelkű, intelligens emberrel beszélgethettem.Néha próbálok a háziorvosommal is, de ha már negyed óránál hosszabb ideig vagyok bent, kint morgolódnak. Egyéb helyen meg se próbálok beszélgetést kezdeményezni, tolakodásnak vennék, mindenki siet, bolondnak tartanának.
-Még egy kérdés fiam. Amikor ünnepek vannak, olyankor minden zárva van, akkor hol alszol?
-Még az első év, hogy így élek, Karácsony, Szilveszter, Újév volt ilyen.Hazamentem, bevásároltam egy kis nyersanyagot, a konyhába begyujtottam a konvektort, főztem magamnak, elmúlt az ünnep. Nem volt rossz egyedül lenni a sok nyüzsgés után. Március 15-én már talán lesz olyan meleg, hogy éjszakára is hazaköltözhetek. Ha süt a nap, felhúzom a redőnyöket, kicsit átmelegíti a lakást, éjszakára leengedem, csapdába ejtem a meleget. Atyám, tudom, hogy felesleges, de mégis szeretném figyelmeztetni a gyónási titokra. Megkérem, még név nélkül se mondja el az esetem, félek, hogy más is követné a példámat, konkurrencia lenne, többen lennénk, sokkal nagyobb lenne a lebukás veszélye, mint így.
-Mennem kell fiam.Úgy gondolom a te gyóntatásod elég volt mára, mindjárt kezdődik a litánia. Áldjon meg a Mindenható Isten!
- Téged is atyám!
*********
- Na Jenő bácsi, magának is jó sok bűne lehetett, három órát gyóntatta a pap!
-Amíg ilyen formás menyecskék vannak a világon, mint maga Mancika, addig férfiembernek bőven lesz mit meggyónnia.
-Menjen már vénember! Látom, már nagyon meggyógyult, majd szólok a főorvos úrnak, holnapután reggel biztos hazaküldi.
Hogy elküld, az biztos, de hogy haza nem megyek, az is biztos.