Magyarország szegény ország, nincs nyersanyaga, kevés olaja, gáza van, sem a nehéz, sem a könnyű ipara nem fejlett. Az állam, de a lakosság is eladósodott.Az energiaszektorunk az oroszoktól függ, közben a nyugathoz tartozunk. Egyre drágábban kapjuk a gázt. Nem vagyunk versenyképesek. Talán a nyugat olcsóbban és jobban termel. Vezetőink nem a legszerencsésebben poitizálnak. Félő, hogy elszigetelődünk. Az orosz nem áll velünk szóba, mert a nyugathoz tartozunk, a nyugat amolyan szegény szerencsétlen társnak tart, akit legjobb messziről elkerülni. Az olaj lassan olyan drága lesz, hogy nem tudjuk megfizetni. A szomszédaink már csak történelmi okokból sem tárgyalnak velünk. Sok olyan dolog van, ami a depresszió felé taszít bennünket. De vajon tényleg így van?
Vegyük a legrosszabbat! A magyar árút nem veszik meg, mert magyar, mert nem a legjobb minőségű, meg drága, meg mert csak...Ha nem exportálunk, importálni sem tudunk, abból kell megélnünk, amink van. Mink van? Van termőföldünk, ami mindig megújul, regenerálódik.Kevés olyan ország van, ahol ilyen sok termőföld van a lakosság arányaihoz képest, mint kis hazánk.
Mi lesz, ha nem lesz olajunk, gázunk? Kevesebbet autózunk, nem száguldozunk a vesztünkbe az utakon, tisztább lesz a levegőnk, kevesebb lesz a stressz, többet tartózkodunk otthon meghitt családi légkörben, fával, szénnel tüzelünk, talán nem az egész lakást, csak egy kisebb helyiséget, így fizikailag, de érzelmileg is közelebb kerülünk szeretteinkhez.Napkollektort szerelünk a ház tetejére, szélerőművet melléje, ami besegítene a melegítésbe, az áram termelésbe. Örömmel várnánk a március végét, amikor birtokba vehetnénk az egész lakást. Talán még a föld is segítene a melegítésben, hiszen alattunk mélyen meleg a föld, csak fel kell hozni a hőt a lakásba. A nyári meleg ahol csak lehet, a kollektorokban áramot termel, amivel bontanánk a vizet, azután a negatív elektrolizissel hőt, energiát tudunk termelni, amivel időnként beugrathatnánk a hajdan még szénhidrogénnel üzemelő autónkat is. Autóinkat csak rendkívüli alkalmakkor indítanánk be. Ha magányosan akarjuk meglátogatni barátnőnket -miért nem így- , akkor biciklivel megyünk hozzá, ha nagyon akarjuk tenni a szépet, akkor lóháton, nyeregben, ha nagyon komoly a dolog, akkor hintón, lovaskocsin együtt a család többi tagjaival. A földeket lovasekével művelnénk meg, rátérnénk a megfogyatkozott lóállomány gyarapítására. Eleinte még szükség lenne erőgépekre, ezek üzemanyagát a biodízel adná, hiszen az alapanyagot, a kukoricát, a napraforgót megtermelnénk. Szállításra a vasút lenne hivatott elektromos mozdonyokkal, az áramot a szén, szél, vízi erőművek adnák és minden, ami éghető és nálunk megtalálható. A szállítást és az energiahordozókat kímélve, mindenből azt fogyasztanánk, ami a környezetün kben megterem, előfordul.
Mivel kevesebbet utazunk, több időnk maradna gondolkodásra, tervezgetésre, tudományra, művészetre, tanulásra. Nem éheznénk, hisz a magyar föld bőven terem annyit, amennyi a maroknyi népnek elegendő. Nem kellene fitness terembe járni, hisz az emberi fizikai munka szükséges lenne az élelmiszer termeléshez, és az ipar minden ágában csak az embertölő munkákhoz használnánk az erőgépeket, egyéb mérsékelt igénybevételhez az emberi erőt, ami csökkentené a cukorbetegséget, a magas vérnyomást, az infarktust, az agyvérzést.
Hogy is lenne ez a szörnyű elszigeteltség? Lovak húzzák az ekét, a gazda menne utána. Megtermelnénk a búzát, az árpát, a kukoricát, a gyümölcsöt, a bort, a sört, a pálinkát, a takarmányt az állatoknak. Téglát, meszet égetnénk, cementet gyártanánk, házakat építenénk.Kendert, lent termelnénk textiliának, juhokat tenyésztenénk gypjúszövetnek, irhabundának, húsnak, szarvasmarhát, tejnek, vajnak, húsnak, bőrnek,baromfiakat húsnak, tojásnak, puha-pihe tollpárnának, szép virágot a vázának, méheket a finom méznek, sertéseket sonkának, kolbásznak, hurkának, libákat libamájnak. Lóháton udvarolnánk a széplányoknak.Olyan sok élelmiszert termelnénk, hogy el sem tudnánk fogyasztani, a fölösleget odaadnánk a cigányoknak, akik ezért minden alkalmat megragadnának, hogy jókedvre deritsenek muzsikával, dallal, tánccal.
Biztos, hogy depressziósok lennénk, ha magunkra hagyna a világ?
És mi lenne a büszke olajtermelő országokkal, ha minden élelmiszertermelő ország így gondolkodna.Nem kell az olajotok, megvagyunk nélküle békességben, boldogságban, de élelmet sem adunk nektek. Megennék az olajukat? 50 fokos hősében termelni akarnának élelmiszert a sivatagban? No erre befizetnék!
Utóirat: Kőolajexportálók Szövetsége létezik, miért nem létezik Élelmiszert Exportálók Szövetsége?!
