Hatvanhatéves lettem,
Sok kenyeret megettem,
Felnőtté én így lettem,
Szülőháztól elmentem.
****
Sok sok felé jártam,
Sok mindent megláttam,
Tudományt ellestem,
Háziorvos lettem.
Éjjel nappal mentem,
Alig hogy pihentem,
Sokszor úgy éreztem
Összerogyok menten.
Doktor azért lettem,
Máshoz nem értettem,
Nem ügyes a kezem,
Csak jól vág az eszem.
Illúzió mellett
Gyógyitanom kellett.
A sarat tapostam,
Sárba beragadtam.
A pénz után mentem,
Majdnem tönkre mentem,
Magam nem kíméltem,
Fakir módra éltem.
****
Feleség meg három gyerek,
Ez a világ csak így kerek,
Kerek e vagy nem is kerek,
Akkor is kell három gyerek!
Egész évben tenni venni,
Csak két hétig pihengetni,
Nyaralgatni, utazgatni,
A gondokat otthon hagyni.
Ábrándozni, tervezgetni,
A jövőbe nézegetni,
Sok sok szépet elképzelni,
Úgy se lesz belőle semmi.
Pihengetni, sétálgatni,
Betegséget hátra hagyni,
Földi menyországban élni,
Száz évig így éldegélni.
Aki megélt jót meg rosszat,
Nem töpreng az éjt naphosszat,
A sors bármi jót meghozhat,
Élvezzük majd éjt naphosszat.
De ha nem is hoz majd jobbat,
Szívünk azért tovább dobban,
Szívünk dobog csak egymásért,
Egymás boldogulásáért.
Szüli napi meglepetés,
Nem is sok, de nem is kevés!
Élni kéne még sokáig,
Míg a haj nem ér bokáig!
